Viharos siker volt az Otello a Margitszigeten

Viharos siker volt az Otello a Margitszigeten

A múlt hétvégén utolsó alkalommal láthattuk Verdi Otelloját a Margitszigeti Szabadtérin ebben a formában, vasárnap este bizony nem csak a szerelmesek, hanem a közönség feje felett is gyülekeztek a baljós fellegek, de szerencsére megérte kitartani, így az impozáns előadásnak inkább csak emelt a hangulatán a nem várt természeti effektek jelenléte.

Felhőtlen szórakozásnak ígérkezett az este, még rá is pillantottam az időjárás appra indulás előtt, hogy nyugtázzam ezt, és ott csak a tikkasztó hőmérsékletről biztosítottak, bár valószínűleg egy kis vihar sem tántorított volna el. A színház most is telt házzal büszkélkedhetett, és a kellemes pezsgős fogadtatás után jókedvűen vártuk a kórus felcsendültét. A darabot valamikor nagyon régen láttam az Operában, emlékeimben inkább a tévében látott Domingo és Freni verzió él élesebben, így kíváncsian vártam az általam nagyon kedvelt két nagymester, Shakespeare és Verdi közös gyermekét.

A díszlet, amelyet Csikós Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas tervező készített igazán impozánsan hatott a szabadtéri színpadon is, a forgatható megoldás ügyesen megteremtette a lehetőséget a gyakran változó helyszínek stílusos megjelenítésére, és az aprólékos részletek hűen tükrözik Ciprus egykori velencei hatású miliőjét, remek keretet adva a klasszikus opera egyik legjelesebb tagjának, és rendesen feladva a leckét a majdani új tervezőnek. S bár a díszlet és Vámos László rendezése 20 év elteltével is változatlanul lenyűgöző, az est szomorú különlegessége, hogy ez alkalommal láthattuk ebben a formában az előadást utóljára, így nem csoda, hogy még a vihar is “tisztelettudóan” kivárta a végét.

otellouj2

A címszereplő Otellót ezúttal Marc Heller amerikai tenor énekelte, akinek idei évadát ez a szerep határozta meg a barcelonai Grand Teatre Liceu-ben. Hangja véleményem szerint nem volt rossz (bár nem is kiemelkedő), pláne, hogy Verdi ezen műve nem éppen a könnyed dallamokról, sőt éppen ellenkezőleg a nehéz, negatív érzelmekkel átitatottságáról híres, emiatt nem volt könnyű feladata a művésznek. A megjelenése nekem nem volt elég móros (bár sötétebbre festették a bőrét és a világos ruha ezt próbálta még jobban kiemelni), és még kevésbé amorózós. Otellonak a karizmatikus ében bőrű vezérnek haragjában is méltóságosnak és egy csipetnyit szexinek kellene lennie, sajnos ennek megjelenítése kevéssé sikerült Marc Hellernek, bár kétség kívül mindent megtett ennek elérésére.  Persze lehet én vagyok csak elkényeztetett ízlésű, de hát ez nem is csoda, hiszen a kontrasztanyag ezúttal a csodálatos Rost Andrea és a fantasztikus Kálmándy Mihály volt, és ők ketten sugárzóan karizmatikussá tették az általuk megformált Desdemonát, illetve Jagót, így könnyen került nagyon  magasra a léc.

otello1

Kálmándy Jagójából csak úgy sütött a gonoszság és a megvetés, tökéletesen hozta a behízelkedő árulót, aki titkon a sátán imádója és kineveti, manipulálja a naiv, jóhiszemű embereket. Desdemona finom, törékeny és gyönyörű volt Rost Andrea alakításában, szinte sajnáltuk, hogy Verdi “csak” ennyi időt adott neki a darabban. Az utolsó felvonás nehezen indult, az egyre közeledő vihar, a villámok és a fák koronájának örvénylése mintha Otello dühét és őrjöngését szimbolizálta volna, előrevetítve a szomorú véget és egyben olyan egyedi atmoszférát teremtett a Fűzfa dalnak és az Ave Mariának, hogy libabőrösek voltunk az első hangtól az utolsóig.

otellouj4

Az előadás szépségét jól mutatta, hogy a közönség ezúttal néma csendben követte a színpadon játszódó érzelem-gazdag jeleneteket, amely Shakespeare-nek köszönhetően széles skálán mozogtak: a szerelem, hűtlenség, árulás, hatalomvágy, féltékenység és bosszúvágy. Verdi zenéjének segítségével pedig úgy elevenednek meg ezek, hogy közvetlen utat találtak a szívünkbe. Az egyetlen zavaró momentum, ami nekem árnyalta az összképet az a pontatlan és olykor oda nem illő kifejezéseket tartalmazó fordítás volt (főleg Jago önmagáról valló áriájában), ez lehetett volna kicsit mívesebb, mint például ebben a librettóban.

Mindenesetre összességében egy nagyon szép előadást láthattunk, hallhattunk, és bár az eső szemerkélése és a vihar közeledte kicsit beárnyékolta az előadás végét, de a közönség zömét ilyen apróságokkal nem lehetett elijeszteni, elégedetten áztunk bőrig hazafelé.

Fotó: Éder Vera

Kapcsolódó bejegyzések

Budapest Éjjel – Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Budapest Éjjel - Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Fekete Gábor, 'Budapest Éjjel' című fotósorozata a svájci-magyar művész egyedi kapcsolatát mutatja be szülővárosával, egy sor könnyed, nosztalgikus, néhol humorral fűszerezett éjszakai felvételen keresztül. A több mint két évet felölelő sorozat, 2016-ban a Corvina Kiadó jelentette meg, a...

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • FotorCreated.jpg

Te hinnél neki?

Te mit tennél, ha a már halottnak hitt gyermeked bekopogtatna az ajtón? Amy Gentry ezzel a gondolattal játszott el debütáló,  Ki ez a lány? című regényében. Nem sok rettegettebb dolog lehet egy szülő életében, minthogy elrabolják a gyermekét. De vajon, hogyan lehet azt feldolgozni ha az...

Szólj hozzá!