Viharos siker volt az Otello a Margitszigeten

Viharos siker volt az Otello a Margitszigeten

A múlt hétvégén utolsó alkalommal láthattuk Verdi Otelloját a Margitszigeti Szabadtérin ebben a formában, vasárnap este bizony nem csak a szerelmesek, hanem a közönség feje felett is gyülekeztek a baljós fellegek, de szerencsére megérte kitartani, így az impozáns előadásnak inkább csak emelt a hangulatán a nem várt természeti effektek jelenléte.

Felhőtlen szórakozásnak ígérkezett az este, még rá is pillantottam az időjárás appra indulás előtt, hogy nyugtázzam ezt, és ott csak a tikkasztó hőmérsékletről biztosítottak, bár valószínűleg egy kis vihar sem tántorított volna el. A színház most is telt házzal büszkélkedhetett, és a kellemes pezsgős fogadtatás után jókedvűen vártuk a kórus felcsendültét. A darabot valamikor nagyon régen láttam az Operában, emlékeimben inkább a tévében látott Domingo és Freni verzió él élesebben, így kíváncsian vártam az általam nagyon kedvelt két nagymester, Shakespeare és Verdi közös gyermekét.

A díszlet, amelyet Csikós Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas tervező készített igazán impozánsan hatott a szabadtéri színpadon is, a forgatható megoldás ügyesen megteremtette a lehetőséget a gyakran változó helyszínek stílusos megjelenítésére, és az aprólékos részletek hűen tükrözik Ciprus egykori velencei hatású miliőjét, remek keretet adva a klasszikus opera egyik legjelesebb tagjának, és rendesen feladva a leckét a majdani új tervezőnek. S bár a díszlet és Vámos László rendezése 20 év elteltével is változatlanul lenyűgöző, az est szomorú különlegessége, hogy ez alkalommal láthattuk ebben a formában az előadást utóljára, így nem csoda, hogy még a vihar is “tisztelettudóan” kivárta a végét.

otellouj2

A címszereplő Otellót ezúttal Marc Heller amerikai tenor énekelte, akinek idei évadát ez a szerep határozta meg a barcelonai Grand Teatre Liceu-ben. Hangja véleményem szerint nem volt rossz (bár nem is kiemelkedő), pláne, hogy Verdi ezen műve nem éppen a könnyed dallamokról, sőt éppen ellenkezőleg a nehéz, negatív érzelmekkel átitatottságáról híres, emiatt nem volt könnyű feladata a művésznek. A megjelenése nekem nem volt elég móros (bár sötétebbre festették a bőrét és a világos ruha ezt próbálta még jobban kiemelni), és még kevésbé amorózós. Otellonak a karizmatikus ében bőrű vezérnek haragjában is méltóságosnak és egy csipetnyit szexinek kellene lennie, sajnos ennek megjelenítése kevéssé sikerült Marc Hellernek, bár kétség kívül mindent megtett ennek elérésére.  Persze lehet én vagyok csak elkényeztetett ízlésű, de hát ez nem is csoda, hiszen a kontrasztanyag ezúttal a csodálatos Rost Andrea és a fantasztikus Kálmándy Mihály volt, és ők ketten sugárzóan karizmatikussá tették az általuk megformált Desdemonát, illetve Jagót, így könnyen került nagyon  magasra a léc.

otello1

Kálmándy Jagójából csak úgy sütött a gonoszság és a megvetés, tökéletesen hozta a behízelkedő árulót, aki titkon a sátán imádója és kineveti, manipulálja a naiv, jóhiszemű embereket. Desdemona finom, törékeny és gyönyörű volt Rost Andrea alakításában, szinte sajnáltuk, hogy Verdi “csak” ennyi időt adott neki a darabban. Az utolsó felvonás nehezen indult, az egyre közeledő vihar, a villámok és a fák koronájának örvénylése mintha Otello dühét és őrjöngését szimbolizálta volna, előrevetítve a szomorú véget és egyben olyan egyedi atmoszférát teremtett a Fűzfa dalnak és az Ave Mariának, hogy libabőrösek voltunk az első hangtól az utolsóig.

otellouj4

Az előadás szépségét jól mutatta, hogy a közönség ezúttal néma csendben követte a színpadon játszódó érzelem-gazdag jeleneteket, amely Shakespeare-nek köszönhetően széles skálán mozogtak: a szerelem, hűtlenség, árulás, hatalomvágy, féltékenység és bosszúvágy. Verdi zenéjének segítségével pedig úgy elevenednek meg ezek, hogy közvetlen utat találtak a szívünkbe. Az egyetlen zavaró momentum, ami nekem árnyalta az összképet az a pontatlan és olykor oda nem illő kifejezéseket tartalmazó fordítás volt (főleg Jago önmagáról valló áriájában), ez lehetett volna kicsit mívesebb, mint például ebben a librettóban.

Mindenesetre összességében egy nagyon szép előadást láthattunk, hallhattunk, és bár az eső szemerkélése és a vihar közeledte kicsit beárnyékolta az előadás végét, de a közönség zömét ilyen apróságokkal nem lehetett elijeszteni, elégedetten áztunk bőrig hazafelé.

Fotó: Éder Vera

Kapcsolódó bejegyzések

  • libri-natale.jpg
  • books-gifts.jpg
  • 4195728_5.jpg
  • covers_459677.jpg
  • mh.jpg

Könyvet ajándékba? - Nyugi, segítünk választani!

A könyv az egyik legszebb ajándék, amellyel meglephetjük szeretteinket karácsony alkalmából. Persze rögtön adódik a kérdés, milyen könyv kerüljön a fa alá? Mi az ami a megajándékozni kívánt személyt érdekli? Mit olvasna szívesen? Ehhez próbálunk segítséget adni. Elsőként a 21. század kiadó...

  • 43373_karacsonyi_image_PR_banner_image-iii.jpg
  • 75lpdQe75A3UG87Gs-e1513330969473.jpeg
  • 43373_karacsonyi_image_PR_banner_image.jpg

Karácsonyi ajándék a Libritől - Te rátaláltál már?

A Libri december 1-je és 24-e között megvalósuló kampányában könyvajándékokkal lepi meg az olvasás szerelmeseit. Nem kevesebb, mint 1000 könyvet rejt el országszerte, 20 vidéki városban és Budapesten, különleges helyszíneken, különleges csomagolásban, hogy átadhassa az idei év első karácsonyi...

  • TothKinga4.jpg
  • 3899115_5-e1511625062199.jpg

Tóth Kinga: Holdvilágképűek könyvbemutató

Ha egy különleges élményre vágytok, akkor feltétlenül látogassatok el november 28-án a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Tóth Kinga rendhagyó könyvbemutatója igazi csemegének ígérkezik az irodalom és a vizuális kultúra kedvelői számára.  Tóth Kinga érdekes, egyedi színfoltja a magyar irodalmi és...

Szólj hozzá!