TITANIC: The Witch kritika
Értékelem! 5

Robert Eggers nagyjátékfilmes rendezői debütálása olyan drámai és horrorisztikus utazásra visz, amelynek utórezgései még napokig veled maradnak. Csípd el a Titanic Filmfesztiválon! A kora tizenhetedik századi New Englandben járunk, a szigorú keresztény erkölcsök világában. Williamet (Ralph Ineson) és családját száműzik puritán kolóniájukból, így kénytelenek új otthont keresni maguknak az új-angliai vadonban – meg is lelik ..

Summary 5.0
Értékelem! 0
Summary rating from user's marks. You can set own marks for this article - just click on stars above and press "Accept".
Accept
Summary 0.0 kritikán aluli

TITANIC: The Witch kritika

Robert Eggers nagyjátékfilmes rendezői debütálása olyan drámai és horrorisztikus utazásra visz, amelynek utórezgései még napokig veled maradnak. Csípd el a Titanic Filmfesztiválon!

A kora tizenhetedik századi New Englandben járunk, a szigorú keresztény erkölcsök világában. Williamet (Ralph Ineson) és családját száműzik puritán kolóniájukból, így kénytelenek új otthont keresni maguknak az új-angliai vadonban – meg is lelik az ideális helyet az erdőszélen. Telnek-múlnak a hónapok, a természet azonban nem kegyes hozzájuk: kevés a termés és alig akad vad. Sorsuk még sötétebb fordulatot vesz, amikor az idősebbik lány, Thomasin (Anya Taylor-Joy) játék közben szem elől téveszti a kis Samuelt – ami azért is különös, mert egy újszülöttről van szó. A tragikus eseménnyel olyan láncolat veszi kezdetét, amely egyre inkább fekete mágiát és boszorkányságot sejtet, de vajon elég-e a család hite a túléléshez?

the-witch-1-800x400

A The Witch olyan szinten beszippant a világába, mint kevés film. Robert Eggers kétségkívül alaposan utánanézett a történelmi háttérnek és hiedelemvilágnak, mielőtt elkezdte volna a forgatást. A korhű díszlet és dialektus, valamint a csodaszép (főként természetes fény melletti) fényképezés a briliáns, nyomasztó és nem ritkán klausztrofób operatőri munkával mind-mind megteszi a hatását; percek alatt a bűbája alá kerülünk. A nyomasztás már a történet elején elkezdődik, egyszerűen minden újabb képben megvan annak a lehetősége, hogy valami olyasmit látunk, amitől feláll a hátunkon a szőr, a felkavaró zenei kíséret pedig még inkább ráerősít arra, hogy nem idilli pikniknek nézünk elébe. Ennek az ütőképes audiovizuális kombinációnak köszönhetően a készítők úgy be tudnak rezeltetni minket, mint annak a rendje – teszik mindezt rendkívül primitív és őserejű szimbólumokkal és eszközökkel, legtöbbször viszont mégsem a horrorok megszokott ijesztős „jump scare” technikájával. Eggers filmjében a folyamatos feszültség a legrémisztőbb, amelyet néha pattanásig feszít, de sosem enged el teljesen. Tudjuk, hogy a boszorkány kinn ólálkodik a vadonban, és hiába látunk belőle viszonylag sokat egészen korán, ezzel korántsem lövik el a puskaport; ebből is látszik a The Witch hihetetlen ereje.

the-witch-3-800x400

Persze önmagában az is izgalmas, ha a fenyegetés pusztán kívülről jön, jelen esetben azonban a család bonyolult viszonyaival is számolnunk kell. A túlságosan büszke és vallásos apa, a gyászában megkeseredett anya, a nővé cseperedő lány, a kamaszévek elején álló fiú, és az infantilis kisgyerekek egyre változó kapcsolati hálójában ugyan nem igazán kapunk eléggé kibontott fókuszpontokat – kivéve talán az ébredő szexualitás toposzának érintőleges felvázolását –, de a rendezőnek mégis sikerül becsülettel végigvezetnie minket a szereplők fokozatos elkárhozásán. A merev puritán morál kombinációja a kisebb-nagyobb családon belüli sérelmekkel és titkokkal eleve egyfajta lőporos hordó – és most képzeljük el mindezt egy végletekig kiszolgáltatott élethelyzetben, ahol a végeláthatatlan ismeretlenben csak abban reménykedhetünk, hogy Isten egyszer majdcsak megkegyelmez, és csak abban vagyunk bizonyosak, hogy a feltérképezetlen természet sötét zugai bármikor a gonosz rejtekei lehetnek. Ebben a korban elég volt, ha történik pár szerencsétlenség, és máris könnyedén ki lehetett kiáltani valakit boszorkánynak, persze legtöbbször olyan nőket, akik nem bizonyultak kellő mértékben hívőnek, vagy csak kissé különcnek tűntek. A The Witch ezt a paranoiát még azzal is tetézi, hogy tudjuk, itt valójában létezik az a bizonyos női formát öltött ősi gonosz, akinek így még könnyebb a dolga: a család és vele együtt a józan ész kívül-belül széjjelszakad, a befejezés pedig egyaránt tekinthető bukásnak és felemelkedésnek is.

the-witch-2-800x400

Lebilincselő atmoszférájával és konstans frász-faktorával a The Witch nem csak remek horrorfilm, de az utóbbi idők egyik legnyomasztóbb és legmellbevágóbb pszicho-drámája is egyben. Érezhető gondossággal összeállított korrajz egy kegyetlen, babonákkal és vallásos félelemmel átitatott világról, amely minden borzalma ellenére szemet gyönyörködtető és magával ragadó. Mérhetetlenül magasra tette ezzel a lécet Robert Eggers – pláne így az első nagyjátékfilmjénél –, szerintem sokáig nem fogja még ezt megugrani a rendező (de más se nagyon). Az idei Titanic Filmfesztivál egyik adu ásza. Ha szereted az idegesítő, olcsó ijesztésektől mentes borzongást, vagy csak az igényes, komótos tempójú horrort, akkor mindenképpen látnod kell! Apró figyelmeztetés a végére: ha hangalámondás nélkül nézed, akkor kösd fel a gatyát, mert felirat hiányában igencsak megizzaszt az archaikus szóhasználat (ehhez add még hozzá, hogy sok a motyogás és suttogás) – pedig állítólag a dialektus még egyszerűsítve is lett! Ezen felül tényleg kifogástalan az élmény.

The Witch (2015) színes, kanadai-amerikai horrorfilm
Írta és rendezte: Robert Eggers
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Ralph Ineson, Kate Dickie, Harvey Scrimshaw, Ellie Grainger, Lucas Dawson

A filmet április 13-án 21:00-kor láthatjátok az Urániában, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében.

Kapcsolódó bejegyzések

maxresdefault-800x450.jpg
batman-v-superman-1-800x330.jpg
lana-del-rey-uj-albuma-megedesiti-az-oszi-napokat

Szólj hozzá!