Szentpatrickéji álom

Szentpatrickéji álom

Bár a Coincidance által folyton újra- meg újra hasznosított, egykor túlhájpolt, mára a helyére halványuló Flatley-utánérzés az Ír szigeten született, Shakespeare szülőszigetének közvetlen szomszédságában, mégsem állhat semmi sem távolabb, mint a csupán féltestet használó merev ír sztepp a nagy angol drámaíró Szentivánéji álmától. Szerencsére a Coincidance csendesen távolodik Michael Flatley hanyatló örökségétől, a koreográfiába csak az ír-minimum került, így kiegyensúlyozott, szépen gördülő előadást láthattunk a Városmajori Szabadtéri Színházban. Rolling Stones helyett rolling scenes, de ez is jó.

Kevés jót ígér, ha egy kocsma teljes kínálata a Guinness sörre szorítkozik. Nem rossz, persze, nem rossz ital, de azért engedtessék meg a választás, a variálás szabadsága. Annak idején láttam a Flatley-show-t, s a végére határozottan fárasztott – mozgás és merevség ilyen hosszan tartó kombinációja, azt hiszem, az ír táncon kívül csak a művészet egy másik, erősen eltérő ágában lehetne még sikeres, nevezetesen a pornóban. A Coincidance azonban meghallotta az idők szavát, nem kövült bele a stílusba, amely amúgy életre hívta, de nem is fordított teljesen hátat a sikert megalapozó örökségnek. 
Rendes örökös az ilyen, ősei kastélyán csak annyit módosít, hogy ne legyen doh belengte múzeum, beszerelteti a villanyt és a fürdőszobát, urambocsá’ még mikrósütőt is, de mégsem dózeroltatja el az egész épületet, hogy csupaüveg high-tech csodát húzzanak fel a helyére. Persze, még ez is bekövetkezhet, s még az se biztos, hogy ez rossz lesz, de egyelőre nem tartunk ott.
Ha valaha is fogunk egyáltalán.

coinc03

A Szentivánéji álmot is ügyes méricskéléssel porciózták ki, vannak benne ír szteppbetétek, tornasorba álló ír tánc is – mellesleg ezek messze nem a legjobb részei a produkciónak –, de közben a félparalizíses állapotot mutató ír tradíciók olyan könnyedén csúsznak át a táncosok minden porcikáját mozgató, hajlító modern táncba, mintha ezt a dublini és corki táncházakban is így csinálták volna a 18. századi helyi fonók után az akkori fiatalok.

Pedig nem csinálták így. A Coincidance viszont ügyesen újítja meg az ír táncot, valószínűleg ezzel nincs egyedül, nyilván máshol is nekiláttak a merev szabályok rugalmasításának, maga Írország sem lehet kivétel, de mivel nem tartjuk rajta az ujjunkat az ír tánc globális érverésén, most mindezekért a Coincidance zsebelheti be az elismerést.

coinc04

A társulat erősen átfazonírozta 2012 óta futó előadását, a Városmajori Szabadtéri Színházban kifinomultabb díszletek, látványosabb jelmezek ragadják meg a tekintetet, Oberont fényezüstre festik – nem irigylem a fellépés utáni csutakolást és hajmosást, de remekül néz ki, mintha a hold jött volna le közénk, de hát Shakespeare is épp ezt álmodta álomba:

itt minden megeshet, tündéréjszaka van, nincs valóság, ami meg talán megmaradt belőle, az összefolyik képzelettel, álommal, itt-ott rémálommal, de többnyire szépálommal.

Potornai Norbert már az említett zuhany előtt is fürdik: a szerepben lubickol, bár ő az írtánc-vonalat viszi, olyan eredeti mozdulatokat dolgozott bele, hogy Dublinban belesápadnának az irigységbe. Titánia, azaz a komoly táncmúlttal bíró Székács Zsófia – szintén felfrissített jelmezben – balettszintű performanszt ad elő, ugyanakkor a Lysander-Hermina és a Demetrius-Heléna páros szerepében Csibi László, Kulin Virág, Ungi Krisztián és Albert Réka a kortárs táncművészetet képviseli: simulékony, fűzfaként hajlongó alakjuk éles ellentétben áll (mozog) az ír tradíciót képviselők darabosabb, de a szokásosan látványos lábmozgást és szteppet produkáló sorával szemben, a két stílus szinte harcol egymással, de összecsapás nincs, inkább csak összeborulnak a végén. Gyulai Júlia ügyes koreográfiáját dicséri mindez, aki egyébként maga is színpadra lép, néhol kissé túl komoly Puckként, de azért szerencsére mind az ő szerepe, mind az egész darab képes visszaadni a shakespeari humor jelentős részét. Táncban humorizálni nem könnyű, itt sem sikerül mindig, de ami sikerül – a fal jelenete pl. -, az nagyon ott van. Ebben a társulatban a jelek szerint mindenki sokoldalú vagy csak önállástásra vannak berendezkedve, de a látvány- és a jelmeztervező is a táncosok közül kerül ki: előbbi az Oberonként remeklő Potornai, aki az egyetlen jelentős látványelemként szuperáló fát sokkal szebbé és impozánsabbá tette a korábbi előadásokhoz képest, Titánia Székács Zsófiája pedig a jelmezekért felel, s ő is jó – meg főleg színpompás  – munkát végzett.

Angol darab, ír hagyományok, magyar interpretáció – kozmopolita egyvelegként gördül a Szentivánéji álom, sok-sok zölddel, az írek színével. Szent Patrick éjjelén is álmodhatták volna mindezt.

Fotók: Lafferton Zsolt, Tyukodi László

Kapcsolódó bejegyzések

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • 33456507534_e372d291bb_z.jpg
  • 34297989445_71089740ed_z.jpg
  • 34298035405_7987a0c2df_z.jpg
  • 34298044085_d9d251ccef_z.jpg

Ami Tarantóban történik... - A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni fergeteges komédiáját ültette mai környezetbe a Thália Színház, így született meg legújabb előadásuk. A főnök meg én meg a főnök felhőtlen szórakozást ígér, két felvonásban. Goldoni 1746-ban, a Két úr szolgája című komédiájával teremtette meg annak idején a polgári vígjáték...

Színház hátulról – Trégerek közt

Színház hátulról - Trégerek közt

Shakespeare szavaival élve, színház az egész világ. De vajon, hogyan működik? Erre a kérdésre ad választ a Trégerek közt programsorozat.  Egy a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi rendezőasszisztens osztályában végzett fiatalokból álló csoport, úgy döntött bevezet minket színház zárt...

1 Komment

  1. Aradi Ágnes 2016. augusztus 24.
    Válasz

    Igazán kár, hogy a fotók régiek!

Szólj hozzá!