Sráckor kicsit másképp – Holdfény kritika

Sráckor kicsit másképp – Holdfény kritika

„Egy ponton majd el kell döntened, hogy ki akarsz lenni. Ne engedd senkinek, hogy helyetted tegye meg.” – mondja a (kvázi) apafigura a főszereplő fiúnak iránymutatásként, amellyel egyben meg is fogalmazza a Holdfény legfontosabb üzenetét. Mert túl azokon a cimkéken, amelyekkel tele lehetne aggatni (afro-amerikai film / meleg film) legmarkánsabban mégis azokról a fordulatokról szól, amelyek idővel kirajzolják, hogy kik vagyunk vagy kivé válunk.

A Holdfény főszereplője a Miami szegénynegyedében drogfüggő édesanyjával élő halk szavú, félszeg Chiron. Az ő életének három különböző szakaszát ragadja ki a film, ezzel elmesélve, hogyan épül fel történések láncolataként a személyisége, hogyan válnak számára egyszerű események meghatározó epizóddá. Mindhárom életszakasz közös nevezője – a főhősön túl – az a kirekesztettség (később inkább válaszott magány), amely őt végig körüllengi. A film nagyon ügyesen kezeli ennek egyik mozgatórugójaként szolgáló melegtémát; finom említésekből szépen bontakozik ki – nagyjából úgy, ahogy Chiron maga is rájön, hogy mi zajlik benne, s miért bántják folyton a társai.

Másságával való szembesülése és identitásának kiteljesedése szorosan összefondódik az erőszakkal, ami körbeveszi. Ismét az alkotók arányérzékét dicséri, hogy a film mégsem válik habzószájú demagógiává. A tettlegesség helyett sokkal hangsúlyosabban ábrázolják a bántalmazásnak azt a módját, ami inkább egyfajta hiányból ered és sokkal komplexebben hat. Így ezeket, az alapvetően közhelyszerű összetevőket is olyan dózisokban kapjuk, hogy drámai katarzis helyett inkább az életszerűségével kelt hatást. Chiron tudatosan nem is észleli, ahogy az agresszió lassan behálózza az életét, beépül a mindennapok vérkeringésébe és meghatározza a saját magáról való gondolkodását is. A Holdfény talán legnagyobb erénye, hogy nem látványos eszközökkel gerjeszt fesztültséget, hanem egy-egy elejtett szóval vagy gesztussal. Az iskolai zrikálás, gyúnyolódások vagy a szülői kompetenciáiban meglehetősen korlátolt édesanya viselkedése apránként emésztik fel Chiron energiáit. És észrevétlenül mi, nézők is azon kezdünk morfondírozni, hogy melyek voltak azok a fordulatok, amelyek gyerekkorunkból a mai napig meghatározó módon belénk égtek.

A Holdfény érzékenyen (de a giccsen még innen) beszél a gyerek – és kamaszkor egyik legnehezebb kérdéséről: milyen kilógni a tömegből. Sikerül ezt a már jól ismert és ezerszer filmre vitt témát olyan eszközökkel megragadni, hogyha világklasszis nem is lesz, de mindenképp emlékezetes marad. A nagyon is életszagú helyzeteket és dialógusokat hegedűszóval kísért, lírai megkomponáltságú jelenetek követik. Ezek egyensúlyban tartásával érik el, hogy a Holdfény nem lesz sem didaktikus vagy száraz, sem pedig érzelgős.

Emellett a színészválasztást is dicséret illeti: a kisfiú Chiront játszó Alex R. Hibbert szinte megmételyez a tekintetével, egész lényéből árad a szomorúság és magány. Az apaképet vagy mentor szerepet betöltő Juan karaktere pedig – a mindössze 15-20 perces játékidő ellenére is – az egyik legemlékezetesebb a filmben. A jól megírt figurának és Mahershala Ali játékának köszönhetően Juan valóban olyan hangsúlyt kap, amilyet valószínűleg Chiron életében betölthetett. Ezért gyűjthette be Mahershala Ali – a vásznon töltött rövid idő dacára – az összes rangos díjat és jelölést.

Bár a legtöbb Oscar-esélyes filmet még nem volt alkalmam megnézni, de az Éjszakai ragadozók sajnálatos mellőzése miatt és az erősen túlértékelt Kaliforniai álom ellenében egyelőre a Moonlight mellé teszem le a voksom.

 

Holdfény /Moonlight/
Feliratos amerikai filmdráma, 111 perc, 2016
Korhatár: 12 év

Rendező: Barry Jenkins
Író: Tarrell Alvin McCraney
Forgatókönyvíró: Barry Jenkins
Operatőr: James Laxton
Producer: Dede Gardner, Jeremy Kleiner, Adele Romanski
Vágó: Joi McMillon, Nat Sanders
Zene: Nicholas Britell

Szereplők: Mahershala Ali, Naomi Harris, Alex R. Hibbert, Trevante Rhodes, Ashton Sanders, Janelle Monáe

Bemutató dátuma: 2017.02.16.
Forgalmazó: Vertigo Média

Kapcsolódó bejegyzések

  • 33456507534_e372d291bb_z.jpg
  • 34297989445_71089740ed_z.jpg
  • 34298035405_7987a0c2df_z.jpg
  • 34298044085_d9d251ccef_z.jpg

Ami Tarantóban történik... - A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni fergeteges komédiáját ültette mai környezetbe a Thália Színház, így született meg legújabb előadásuk. A főnök meg én meg a főnök felhőtlen szórakozást ígér, két felvonásban. Goldoni 1746-ban, a Két úr szolgája című komédiájával teremtette meg annak idején a polgári vígjáték...

  • FotorCreated-13.jpg
  • LID_zsurik_OK_szines_small-e1493447443755.jpg

"A nagyregényeket szeretem a legjobban" - Interjú Fullajtár Andreával

Adva van tíz könyv, a 2016-os könyvtermés legjava: Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája; Kepes András: Világkép; Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér; Nádas Péter: Az élet sója; Németh Gábor: Egy mormota nyara; Szabó T. Anna: Törésteszt; Térey János: Őszi hadjárat; Varró...

“Egyszerű olvasó vagyok, hagyom magam elragadtatni.” – Interjú Bálint Andrással

"Egyszerű olvasó vagyok, hagyom magam elragadtatni." - Interjú Bálint Andrással

A 2017-es Libri irodalmi díjat, a 2016-os évi könyvtermésből előválogatott tíz könyv, valamelyike nyeri majd el. A beválogatott kötetek nem csak a nézők kegyeiért versengenek, hanem, az öt fős zsűri szívébe is igyekeznek belopni magukat. Ennek apropóján beszélgettünk a zsűri egyik tagjával...

Szólj hozzá!