Pár-sokkterápia

Pár-sokkterápia

A Belvárosi Színház Párterápia című előadásán senki sem fog elaludni, erre biztos garanciát nyújt a darabban zajló már-már imponáló hangerejű, szinte nonstop veszekedés. Hogy aztán érdemes-e ébren maradni, azt már egy másik kérdés.

Nem túl idős, nem túl kiégett pár ül az ultrapuritán díszleteket most már tradícióvá emelő (süllyesztő?) Belvárosi Színház színpadán, a harmadik fél a pszichológus, aki a párterápiát igyekszik terelni, mederben tartani, vagy legalábbis távolabbra helyezni egymástól a vehemenciájukban időnként – gyakran – a tettlegesség felé hajló házaspárt. Nem, kiégettségről itt szó sincs, a felek roppant távol állnak az apátiától, ilyen konstans ugrásra készültség még a stadiontribünök ultrái között sem mindennapos, a viták úgy lángolnak, hogy annál jobban még a híres csipkebokor se nagyon, holott abban még az Úr is benne állt.

Itt azonban csak mi vagyunk benne, de nagyon, amint épp nézzük Daniel Glattauer darabját.
Balla Eszter olyan karcsú és olyan vonzó, hogy eleve nehezen hihető el róla, miszerint megunt feleség lenne, de hát látott már ilyet a világ, a szépség sem biztos ellenszer megszokottság ellen, elég annyit mondani, hogy Brad Pitt és Angelina Jolie, pedig ott a szépség mindkét fél részéről adott volt, sőt, túladagolt. Szerencsére Balla Eszter inkább a hárpiaságra veszi a figurát, amelyet meglepően jól csinál, olyannyira, hogy kezdi elterelni figyelmünket szépségéről. Nahát, csatlakoznom kell azok hosszú sorához, akik úgy vélik, hogy az indulat a legszebb embert is elcsúnyítja, haragos szépségek csak a l’amour elején léteznek, amikor az ökölbe szorult arc még izgató különlegesség, nem pedig mindennapivá állandósult ábrázat. Na most akkor Balla Eszter jól csinálja, vagy rosszul?

parterapia2

Fotós: Takács Attila

 

Debreczeny Csaba ugyancsak nem pont az a férj, akiről roppant könnyen elhihetnénk, hogy láttára tömegesen szimulálnak migrént a nejseregek, de még csak azt sem feltétlenül, hogy saját arája tenné ezt, legalábbis nem túl gyakran. Aztán sikerül neki is más arcot előkapni, ő ugyan nem fúriázik – még szerencse -, de kellő mennyiségű malíciózus humorrral megszórt undokságot vegyít szerepébe, szeretetreméltóan utálható, bár feljajdulok, amikor a hely- és szerepcsere alkalmával női hangon kezd beszélni. Ugyanakkor hálát adok az égnek, hogy legalább ruhát nem cserélnek, Znanemák István rendező visszarántja a darabot a szakadék széléről, mert a Belvárosiban eleve erősen felülreprezentáltak a női ruhába bújtatott férfiak. Állandó humorforrás, tudjuk jól, de azért mégis üdítő, ha időnként más forrásból is kortyolhatunk. Most akkor jól csinálja-e Debreczeny Csaba, vagy nem?

parterapia3

Fotós: Takács Attila

 

Mészáros Máté korpulensen joviális, a terápiába beleizzadó, magát rekedtre ordító pszichológusa bumfordian esetlen, kopasz hajdoktorra emlékeztet, de hiteltelensége mégis bájos, kínlódása vidáman megható, s teljességgel elhihető róla, hogy egy német darab dacára valódi délitáliai temperamentummal megáldott páciensei képesek az őrület szélén túl sodorni, míg aztán róla is kiderül, hogy legalább annyira rászorul a terápiára, mint aktuális ügyfelei. Jó-e vagy nem jó?
A kérdésekre nem lehet kapásból felelni.

parterapia4

Fotós: Takács Attila

Az Orlai Produkciós iroda, mint afféle magánszínház, vígjátékokra specializálódott, ami a rentabilitást tekintve tökéletesen érthető, de a vidámság előidézése már igencsak sokféle szinten történhet. Az egyik nagy baj ezzel a darabbal – akárcsak Az egy fenékkel két lovat esetében -, hogy a rendező valami érthetetlen okból úgy érzi, egy vígjátékban feltétlenül sikítozni, ordítani, jajongani és sivalkodni kell. Néha persze kell is, de ha ez a jelenség állandósul, ha a hanggal sokkolnak minket, akkor az előadás vásárivá válik, csepűrágás szaga kezd terjengeni a Belvárosi Színház igencsak elegáns art deco nézőterén, helyidegen az egész, körülnézünk, hová is csöppentünk.
Mindenezek alapján ugye könnyű lenne nemmel felelnem a fenti önkérdéseimre. Amiért ez mégsem könnyű, az a három szereplő finoman árnyaltnak ugyan nem nevezhető, de ide-oda lengésével mégis egyensúlyt teremteni képes játéka. Ha megszokjuk a hangerőt, ha tudomásul vesszük, hogy a Belvárosi egy hangerőd, ha szűkebbre húzzuk a fülnyílásainkat, akkor mégis tudunk szórakozni, mi több, időnként hangosan nevetni. Már-már olyan hangosan, mint a színpad hangjai.

S végső soron egy vígjátéktól nem is kell sokkal több. Egy kicsivel több igen, de ennyivel még kiegyezhetünk. Válaszoljuk ezért azt a fenti kérdésekre, hogy végül is igen, jól csinálják. Nem nagyon jól, de jól. És ugye a jó is fénylik, nem csupán a remek.

Kapcsolódó bejegyzések

  • 36790194174_bbb28033e7_z.jpg
  • 37452263756_fa4cfe9928_z.jpg
  • 37452342926_b071eed9d7_z.jpg
  • 37469170242_257763e6dd_z.jpg

Valaki ellopta a pingponglabdát - Csoda korban élünk (Szigliget) kritika

Fergeteges bohózattal indítja az évadatot a Thália Színház. Michael Frayn darabját Hamvai Kornél átiratában élvezheti a közönség. A Csoda korban élünk (Szigliget) az 1950-es évek kommunizmusába repíti vissza a közönséget, ahol senki nem az, akinek látszik és minden megtörténik, aminek nem lenne...

  • Kult-konyvek-21.Szazad_kiado_1.png
  • 41049_thumb-e1507107146144.jpg
  • 41050_thumb.jpg
  • 41051_thumb.jpg
  • covers_438119-e1507107173402.jpg

Négy könyv, amit érdemes beszerezned ősszel

A 21. Század kiadó idén ősszel nagy dobásra készül és négy világsikerű könyvvel örvendezteti meg az olvasás és a könyvek szerelmeseit. Világirodalmi bestsellereket hoz el nekünk a KULT Könyvek sorozattal. Mi már alig várjuk őket, csapjatok le rájuk Ti is! Michael Chabon: Ragyog a hold ...

  • Untitled-collage.jpg

A boldogság ára...

Kinek mit jelent a boldogság? Egyeseknek a pénzt, másoknak egy sikeres karriert és van akinek egy jól működő házasságot. Michelle Frances bemutatkozó pszichológiai thrillerében,  A barátnőben mindenki csupán a saját boldogságát keresi, azonban, mint azt tudjuk a boldogságnak ára van, amit a...

Szólj hozzá!