„Nemcsak a lánynak lenni, aki egy rakás dalt ír, hanem igazán zenésznek”-  interjú Antonia Vai-jal

„Nemcsak a lánynak lenni, aki egy rakás dalt ír, hanem igazán zenésznek”- interjú Antonia Vai-jal

A hazai könnyűzenei élet másfél éve egy igen különleges gyöngyszemmel gazdagodott: egy senkivel össze nem téveszthető hanggal, egy karakteres és temperamentumos előadóval, aki egyedi szövegvilágú és sajátos atmoszférájú dalaival senkit sem hagy hidegen. Morvai Antonia, művésznevén Antonia Vai, Svédországban született magyar szülők gyermekeként, és a stockholmi mindennapokra ráunva, 2013-ban Magyarországra érkezett, hogy jobban megismerje gyökereit. A siker azonban olyan hirtelen utolérte nálunk, hogy a pár hónapra tervezett látogatás  a mai napig sem ért véget. Magyar zenészekből álló zenekarával, az Antonia Vai Banddel rendszeresen koncerteznek, és idén szeptemberben kiadták első közös albumukat (Antoniának ez már a harmadik lemeze volt).  Antonia Vai jelenleg meghatározó színfoltja, mi több, utánozhatatlan jelensége a budapesti (és egyre inkább a vidéki) klubéletnek.

Mi volt az első zenével kapcsolatos meghatározó élményed? Mikor és minek hatására döntötted el, hogy zenész leszel?

Gyerekkorom óta – azóta, hogy ismerem az ábécét, és hogy elég magas vagyok, hogy elérjem a zongorabillentyűket – írok dalokat. Nem emlékszem egyetlen különleges momentumra, amikor konkrétan eldöntöttem, hogy zenész leszek. Ez mindig természetes részem volt. Minél többet írtam, minél több dalom lett, annál többet álmodtam arról, hogy ezeket egy nap majd a színpadon énekelhetem. Nagyon erős késztetés volt bennem, amit igazából nem mertem bevallani senkinek, mert úgy éreztem, hogy még nem vagyok rá kész.  Amikor leérettségiztem és elkezdtem utazni, vittem magammal a gitáromat és már úgy találkoztam más zenészekkel, hogy magamat is annak éreztem. Emlékszem, milyen jó érzés volt. Nemcsak a lánynak lenni, aki egy rakás dalt ír, hanem igazán zenésznek, aki megérdemli, hogy betöltsön valamiféle helyet a világban.

A családodban más is foglalkozik zenével? 

A családomban mindenki valamilyen módon kapcsolatban áll a zenével, de én vagyok az egyetlen, aki ténylegesen ezt az életet választotta, akinek ez a hivatása. Az biztos, hogy a családomban mindig erős volt a művészi légkör és mindig támogatták a kreativitást.

Hogyan változott a zenéd az évek során? Érzel különbséget a pár éve írt dalaid és a frissek között?

Az írásban nem érzek nagy változást. Minden dal egyfajta reakció valamire, amit megtapasztaltam vagy elképzeltem. Ha visszagondolok a régebbi dalaimra, még mindig természetesnek érzem, ahogy megszülettek. Ha megismétlődne a múlt, valószínűleg ugyanúgy dolgoznám fel, a fejemben meglenne a kész dal. Az egyetlen különbség, hogy ma van egy elképesztő zenekarom és vannak megfelelő eszközeim, hogy felvegyem ezeket a dalokat, ezáltal eljuttassam az emberekhez, és ne csak a fejemben létezzenek.

IMG_1603 2

Fotó: Bánki Nikoletta

 

Milyen műfajba sorolnád a zenéd?

Erre a kérdésre mindig azt felelem, hogy a zeném drámai folk-soul, ami leginkább a történetmesélésre fókuszál. Ez a legpontosabb definíció, amivel le tudom ezt írni. De néha a dalok és a bennük levő érzések nagyon különböznek egymástól. Nagyon nehéz egy szót találni, amivel teljesen le lehetne fedni.

A dalszövegeid nagyon személyes jellegűek, és központi szerepet tölt be benne a szerelem. Ezen kívül milyen témák foglalkoztatnak? Miről beszélsz még szívesen a dalaid által?

Igen, a szerelem visszatérő téma. De néha egy-egy ember valamelyik dalban  metafóraként is tud működni. A szerelmi kapcsolatok megéneklésével olykor saját magamra, az álmaimra vagy épp a politikai rendszerre reflektálok átvitt értelemben.

Mikor és minek hatására döntötted el, hogy Magyarországra jössz és hogy itt fogsz élni?

Másfél évvel ezelőtt nagyon meguntam Stockholmot, és épp mélyponton volt az életem. A legjobb módja az újrakezdésnek nálam mindig az, hogy másik városba költözöm egy időre. Természetes volt, hogy Budapestre jövök. Itt vannak a gyökereim, amiket még nem fedeztem fel teljesen. Jó alkalomnak tűnt, hogy megtegyem.

Magyar zenészekkel dolgozol, akiket itt ismertél meg. Hogyan tettél szert ezekre az ismeretségekre? Hogy jött létre a mai formában lévő Antonia Vai Band?

Őszintén szólva nagyon szerencsés voltam. Egy svéd gitárossal, Felix Gröndahllal költöztem Budapestre. Az első koncertünk a Szimpla Kertben volt, ahol megismertük a Bohemian Betyars zenekart, akik a koncert után megkérdezték, hogy feldolgozhatják-e a Don’t Let The Bedbugs Bite című dalomat. Természetesen megengedtem. Ezután elkezdtünk velük turnézni előzenekarként. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Gilinger Ádám, aki a Bohemian Betyarsban cajónon játszott, csatlakozott hozzánk, aztán később a trombitásuk, Muhari Krisztián is.  Ezután egyre több zenész lépett be a zenekarba. A mai végleges Antonia Vai Band tagjai Kurgyis Attila (gitár), Zdosek Ádám (basszusgitár), Gilinger Ádám (cajón), Muhari Krisztián (trombita) és Koltay Kurszán (zongora).

Mennyire folynak bele a zenészeid az alkotófolyamatba? Mennyire lett ez csapatmunka, illetve maradt továbbra is Antonia Vai produkciója?

Még mindig egyedül írok. Szívesen alkotok együtt másokkal, ha nem a saját produkciómról van szó, viszont az Antonia Vai dalok nekem túl intimek, a titkaimat rejtem el bennük, ezért nagyon fontos nekem, hogy egyedül hozzam létre őket. De amikor van egy kész dalom, alig várom, hogy megmutassam a zenekaromnak. Ők pedig hozzáteszik a saját elképzeléseiket, a saját ritmusukat és dinamikájukat, mivel, ugye, én nem vagyok basszusgitáros vagy dobos. Én mindig tudom, hogy milyen érzéseket, vagy hangulatot szeretnék létrehozni, ők pedig kiegészítik azokkal a dolgokkal, amikkel én nem tudom.

Ha köszönetet mondhatnál azoknak, akik segítettek a zenei pályádon vagy úgy általában az életben, akik meghatározóak számodra, kik lennének azok?

Ez egy nagyon hosszú lista lenne. Nemrég adtuk ki a Stories After Bedtime című albumunkat, aminek a borítójára minden nevet leírtam. Rengetegen felkerültek rá: család, barátok, zenész társak; mindenki, akinek hálás vagyok és akinek, úgy érzem, hogy köszönettel tartozom.

Az Antonia Vai Banddel legközelebb 2014.12.04-én a G3 Rendezvényközpontban találkozhattok.

Kapcsolódó bejegyzések

  • 36790194174_bbb28033e7_z.jpg
  • 37452263756_fa4cfe9928_z.jpg
  • 37452342926_b071eed9d7_z.jpg
  • 37469170242_257763e6dd_z.jpg

Valaki ellopta a pingponglabdát - Csoda korban élünk (Szigliget) kritika

Fergeteges bohózattal indítja az évadatot a Thália Színház. Michael Frayn darabját Hamvai Kornél átiratában élvezheti a közönség. A Csoda korban élünk (Szigliget) az 1950-es évek kommunizmusába repíti vissza a közönséget, ahol senki nem az, akinek látszik és minden megtörténik, aminek nem lenne...

  • Kult-konyvek-21.Szazad_kiado_1.png
  • 41049_thumb-e1507107146144.jpg
  • 41050_thumb.jpg
  • 41051_thumb.jpg
  • covers_438119-e1507107173402.jpg

Négy könyv, amit érdemes beszerezned ősszel

A 21. Század kiadó idén ősszel nagy dobásra készül és négy világsikerű könyvvel örvendezteti meg az olvasás és a könyvek szerelmeseit. Világirodalmi bestsellereket hoz el nekünk a KULT Könyvek sorozattal. Mi már alig várjuk őket, csapjatok le rájuk Ti is! Michael Chabon: Ragyog a hold ...

  • Untitled-collage.jpg

A boldogság ára...

Kinek mit jelent a boldogság? Egyeseknek a pénzt, másoknak egy sikeres karriert és van akinek egy jól működő házasságot. Michelle Frances bemutatkozó pszichológiai thrillerében,  A barátnőben mindenki csupán a saját boldogságát keresi, azonban, mint azt tudjuk a boldogságnak ára van, amit a...

1 Komment

  1. Trackback: III. UbikEklektik Fesztivál az A38 Hajón | ARTIQ

Szólj hozzá!