Nem érdemes minden apróságon felhúznunk magunkat – Vihar a biliben

Nem érdemes minden apróságon felhúznunk magunkat – Vihar a biliben

A reggeli dugó? Egy lekésett busz vagy villamos? Egy túl lelkes kolléga? A tudálékos nagyfőnök? A flexelő szomszéd? Téged mi idegesít fel?

Ezt a kérdést járja körül Kovács András Péter a legújabb önálló estjében, amely frappánsan a Vihar a biliben címet kapta. Mert hát legyünk őszinték, nap, mint nap erőnek erejével kényszerítjük magunkra a nyugalom álarcát még mielőtt habzó szájjal nekiugranánk a minket felbosszantónak. Ez sokszor nem egyszerű és a legjobb fegyver az idegesség ellen a humor. Az est folyamán ízelítőt kapunk abból, hogy a stand upost mi idegesíti igazán. Viccel Ő mindennel, nem kíméli a családját, Istent, melegeket sőt saját magát sem.Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

Hogyan született az est ötlete? Miért éppen ezt a témát dolgoztad fel?

Saját életemben ezt éreztem a legidőszerűbbnek. Ahogy idősödöm, úgy leszek egyre higgadtabb és kiábrándultabb is, rengeteg olyan dolog fölött siklok el nagyvonalúan, amibe pár éve még komolyabban belelovaltam volna magam. Szeretném elmondani az ifjúkori önmagamnak és a közönségnek is, hogy nem érdemes minden apróságon felhúznunk magunkat, és hogy az egészen nagy horderejű dolgok is apróságnak tűnhetnek, csak jó szemszögből kell nézni. A magam és a nézők számára is új fénytörésbe helyezem a rasszizmust, homofóbiát, a vallás szigorú és kirekesztő kategóriáit, a gladiátorokéhoz hasonló autóvezetői attitűdöt és az ostoba, arrogáns szülői és házastársi hozzáállást.

Mik azok a tulajdonságok/szokások, amik Téged a legjobban felbosszantanak másokban?

A humortalanság és az ostobaság. Mind a kettő olyan tulajdonság, amelyről hordozója meggyőzhetetlen. Egy ostobának sosem tudod elmagyarázni, hogy ostoba, sőt: minél ostobább, annál magabiztosabb. Évekig tanítottam és vizsgáztattam egyetemen, akik rossz jegyet kaptak, sosem értették, hogy miért, akik viszont alaposan felkészültek, mindig alábecsülték magukat. A humortalanok között pedig van egy külön kategória, akikre az est folyamán is kitérek: azok, akik mások helyett sértődnek meg. Akik magukra vesznek egy olyan poént, ami nem is róluk szól, és meghökkenésüket nem nevetéssel oldják fel, hanem olyan felháborodással, amit képtelenség kiengesztelni.

vihar-a-biliben-kovacs-andras-peter-onallo-estje-original-82613

A családod, barátaid szerint (vagy akár szerinted) mi a legbosszantóbb szokásod/tulajdonságod?

Túlságosan simulékony vagyok. Sajnos nem állok bele a konfliktusokba. Nem szeretek reklamálni, nem szeretek szóvá tenni, gyakran hagyom, hogy a kelleténél hülyébbnek nézzenek, csak azért, hogy egy konfrontálódás ne rontsa el a napomat.Bár erre az utóbbi időben tudatosan figyelek, és azt veszem észre, hogy ha kulturáltan, kedvesen, stílusosan, de kellően határozottan lépek fel és állok ki az érdekeim mellett, nagyon sok olyan kaput meg tudok nyitni, amiket sokáig kopogás helyett csak simogattam.

Elmesélnél egy olyan esetet, ami nagyon kihozott a sodrodból?

Rendszeresen kihoz a sodromból, ha valaki nem azért dudál rám a forgalomban, hogy balesetet előzzön meg, hanem csak mert zavarja, hogy kijöttem elé, vagy nem rajtolok el elég gyorsan a pirosnál. Borzasztóan arrogáns pöcsfejségnek tartom, és a legbosszantóbb az, hogy aki dudál, az általában egy teljesen normális,  hétköznapi tag, aki nem is sejti, hogy ő gyökérnek tűnik, sőt, engem tart annak. Mostanában, ha tehetem, megállok, kiszállok, odamegyek az ablakához, és széles vigyorral a fejemen gyorsan elnézést kérek. Ezen általában annyira meglepődnek, hogy ők is elnézést kérnek. Persze hárommal mögöttünk valaki már dudál is, de legalább bennünk nem marad szálka.

Te hogyan kezeled a feszült helyzeteket, és mit tanácsolnál másoknak?

Úgy, ahogy a fenti szituációt is: muszáj megőrizni a higgadtságot, és akkor is kedvességet erőltetni magamra, ha éppen szétdurran az agyam. Az üvöltözés csak üvöltözést szül, pedig az esetek jó részében a másik nem is sejti, mi az, amivel felbosszantott, de ha ilyenkor erőszakosan reagálunk, törvényszerű, hogy felnyomjuk magunkat, a másik egy gyökér, nekem meg igazam van, az adrenalin meg az egekben. Bármilyen konfliktusról van szó, egyikünknek higgadtnak kell maradni, és ez rendszerint én vagyok. A vitákat sokkal gyorsabban, fájdalommentesebben lehet így elsimítani. Aztán, ha mégis marad bennem feszkó, majd kisportolom magamból.

 

Jegyek kaphatók a Dumaszínház oldalán.

Kapcsolódó bejegyzések

  • 36790194174_bbb28033e7_z.jpg
  • 37452263756_fa4cfe9928_z.jpg
  • 37452342926_b071eed9d7_z.jpg
  • 37469170242_257763e6dd_z.jpg

Valaki ellopta a pingponglabdát - Csoda korban élünk (Szigliget) kritika

Fergeteges bohózattal indítja az évadatot a Thália Színház. Michael Frayn darabját Hamvai Kornél átiratában élvezheti a közönség. A Csoda korban élünk (Szigliget) az 1950-es évek kommunizmusába repíti vissza a közönséget, ahol senki nem az, akinek látszik és minden megtörténik, aminek nem lenne...

  • Kult-konyvek-21.Szazad_kiado_1.png
  • 41049_thumb-e1507107146144.jpg
  • 41050_thumb.jpg
  • 41051_thumb.jpg
  • covers_438119-e1507107173402.jpg

Négy könyv, amit érdemes beszerezned ősszel

A 21. Század kiadó idén ősszel nagy dobásra készül és négy világsikerű könyvvel örvendezteti meg az olvasás és a könyvek szerelmeseit. Világirodalmi bestsellereket hoz el nekünk a KULT Könyvek sorozattal. Mi már alig várjuk őket, csapjatok le rájuk Ti is! Michael Chabon: Ragyog a hold ...

  • Untitled-collage.jpg

A boldogság ára...

Kinek mit jelent a boldogság? Egyeseknek a pénzt, másoknak egy sikeres karriert és van akinek egy jól működő házasságot. Michelle Frances bemutatkozó pszichológiai thrillerében,  A barátnőben mindenki csupán a saját boldogságát keresi, azonban, mint azt tudjuk a boldogságnak ára van, amit a...

Szólj hozzá!