Ne hagyd abba, Sam!

Ne hagyd abba, Sam!

1996-ban, épp húsz éve történt, hogy ifjonckoromban először láttam a Vígszínházban a Játszd újra, Sam-et, amely már akkor is lassan 15 éve játszott előadás volt, még az eredeti szereposztással, Kern Andrással és Halász Judittal. A Víg telt házzal adta a darabot, s bár most a Pesti Színház kisebb színpadára került, 33 év után még mindig megtölti a nézőteret. Újranéztük a híres Woody Allen-művet, s megállapítottuk, hogy az idő nem képes eljárni fölötte. Sőt, Kern fölött sem.

Pedig 33 év nem kevés idő, még történelmi távlatokban sem, egy ember életében pláne. A Vígszínház 1983 novemberében mutatta be a darabot, amikor már túl vagyunk az Annie Hall-filmen, Magyarországon gyökeret vert értelmiségi körökben a Woody Allen-kultusz, Valló Péter rendező pedig nem csupán a korábbi Játszd újra, Sam mozifilmet színpadosította, hanem remek mondatokat vett át az amerikai rendező más filmjeiből is, mindenekelőtt az említett Annie Hallból.

fotok-szkarossy-zsuzsa

A harmincéves jubileum Fotó: Szkárossy Zsuzsa

 

Az előadás 1983-ban nyilván egészen mást jelentett, mint akár 1996-ban, akár 2016-ban. Abban az időben ez kis lázadás volt, apró kikacsintás a burzsoá nyugatra, a lazuló kádárizmus langymelegéből. Humphrey Bogart, dobozos kóla, neurotikus és önmarcangolásra hajlamos New York-i hírlapírók – minden adott volt a sikerre, de ekkora sikerre valószínűleg senki sem számított. Magyarországon a Játszd újra, Sam túlnőtt önmagán, egyben túlélt mindent, a rendszerváltást, az azt követő kiábrándulást, Halász Judit kényszerű kilépését a betegsége miatt; nagy eséllyel csak egyet nem fog túlélni, Kern Andrást. Ez a darab ugyanis Kern – Woody Allen örökös magyar hangja (nemrég láttam egy filmet, ahol másvalaki szinkronizálta Allent, rémes volt, mintha egy klónt láttunk volna) –, szóval ez a színdarab Kern piedesztálja, oltárja, megdicsőülésének alapja, s méltó alapja. A Játszd újra, Sam intézményesült nálunk, a Kern- és Woody Allen-kultusz egybefonódásának terepe lett, két, a halhatatlanságra rászolgált színész ötvözete. Ez magyarázza meg, hogyan képes ez a darab 33 év után is megtölteni a nézőteret, miért nézik meg az emberek újra és újra, s miért vált bizonyos színházjáró körökben hagyománnyá, hogy az újabb generációkat is elvigyék, s lassan bizony már három generáció láthatta. Nagyon fog hiányozni, ha egyszer Sam abbahagyja.

2016_02

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

 

Szerencsére ez még odébb van, s bár Kern lassan a 70. évéhez közeledik, most is képes életre kelteni ugyanazt a negyvenes, tépelődő értelmiségit, akire a darabot szabták, most is hiteles, nem látszik rajta fáradság, az előadásnak a legkevésbé sincs rutinszaga, minden friss és élvezetes, ha nem tudnánk, azt is hihetnénk, hogy nemrég volt a premierje.

– Több száz alkalmat jelentett ez a szerep, s az az érdekes, hogy egyáltalán nem untam meg, mert ami jó, azt az ember nem unja meg, a rosszat akár már másnap, de a jót nem. A negyedszázad alatt semmit sem változtattam a szövegen, összesen talán három szó van, amit másképp mondok. Vannak rajongói a darabnak, akik többször beültek megnézni – mondta a színdarabról Kern a 25. évfordulón, s ez most is érvényes, noha már a 35. évforduló közeledik.

2016_01

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

 

Halász Juditot már régen felváltotta Hegyi Barbara, de ez egyáltalán nem jelent csalódást, Hegyi Barbara nem jobb és nem rosszabb elődjénél, csak másként jó. Halász Judit valami éteri harmóniát volt képes teremteni Kernnel, olyan összhang áradt a játékukból, mint a Woody Allen–Diane Keaton-párosból, lágyan dalolt a kettősük, még a veszekedések is mintha megzenésítve szólnának, viszont a Kern András-Hegyi Barbara duó inkább egy Woody Allen–Mia Farrow-társításra emlékeztet, keményebben szól, tisztábban, élesebben és halk dallamok helyett mintha fanfárok harsognának a háttérben.

Minden megváltozott a 20 évvel ezelőtti előadáshoz képest, a mellékszereplők főleg, de

az odaadás maradt a régi,
s mindenekelőtt Kern maradt a régi.

S ott áll előttünk egy nem túl rendezett New York-i lakás, benne a szakítástól gyötört, magára hagyott, képzelt és valós félelmeivel viaskodó fickó, aki most már akár Budapesten is élhetne, 33 év alatt eljutottunk oda, ahol New York volt 33 évvel ezelőtt, vagy legalábbis a közelébe. Rémesnél rémesebb randik, pedig hol volt még az internetes társkeresés kényelmesen borzalmas világa, Woody Allen ma már nem tudna olyan groteszk helyzetet kitalálni, amelyen a valóság ne licitált volna alaposan túl, miközben a keresett személy igazából már rég megtaláltatott.

2016_03

A retróhullám hátán az előadás bájos ódonsága már-már szexi: bakelitlemezeket tesznek fel, vezetékes telefon csörög, megadják a telefonszámokat, hogy épp hol tartózkodnak – a számítógép és a mobil előtti korszak elfeledett furcsaságai tűnnek fel, amelyek akkoriban természetesen még egyáltalán nem számítottak furcsaságnak, noha a telefonnal egykor hírhedten rosszul ellátott Budapesten már ilyen sok vezetékes telefon is fura lehetett 1983-ban. Kern pedig most is hibátlanul hozza a tépelődő értelmiségi, a Humphrey Bogarttá válni vágyó nyeszlett filmkritikus szerepét, noha ma már alaposan utána kell nézni, hogy ki is volt az a Humphrey Bogart, aki a jelen szemével nézve egyáltalán nem tűnik sem hiteles akcióhősnek, sem hősszerelmesnek, sőt, semmiféle hősnek sem, s igazából már saját korában sem számított volna annak, ha nem lett volna meg benne mindaz, ami erősen másként bár, de megvan Woody Allenben és Kern Andrásban is. A tehetség.

Az a tehetség, amely a székekbe szögez, amely ugyanúgy hat rám, mint 20 évvel ezelőtt, s ami remélem ugyanígy fog hatni 20 év múlva is.

1983

Az 1983-as előadás Fotó: MTI

Kapcsolódó bejegyzések

  • 36790194174_bbb28033e7_z.jpg
  • 37452263756_fa4cfe9928_z.jpg
  • 37452342926_b071eed9d7_z.jpg
  • 37469170242_257763e6dd_z.jpg

Valaki ellopta a pingponglabdát - Csoda korban élünk (Szigliget) kritika

Fergeteges bohózattal indítja az évadatot a Thália Színház. Michael Frayn darabját Hamvai Kornél átiratában élvezheti a közönség. A Csoda korban élünk (Szigliget) az 1950-es évek kommunizmusába repíti vissza a közönséget, ahol senki nem az, akinek látszik és minden megtörténik, aminek nem lenne...

  • Kult-konyvek-21.Szazad_kiado_1.png
  • 41049_thumb-e1507107146144.jpg
  • 41050_thumb.jpg
  • 41051_thumb.jpg
  • covers_438119-e1507107173402.jpg

Négy könyv, amit érdemes beszerezned ősszel

A 21. Század kiadó idén ősszel nagy dobásra készül és négy világsikerű könyvvel örvendezteti meg az olvasás és a könyvek szerelmeseit. Világirodalmi bestsellereket hoz el nekünk a KULT Könyvek sorozattal. Mi már alig várjuk őket, csapjatok le rájuk Ti is! Michael Chabon: Ragyog a hold ...

  • Untitled-collage.jpg

A boldogság ára...

Kinek mit jelent a boldogság? Egyeseknek a pénzt, másoknak egy sikeres karriert és van akinek egy jól működő házasságot. Michelle Frances bemutatkozó pszichológiai thrillerében,  A barátnőben mindenki csupán a saját boldogságát keresi, azonban, mint azt tudjuk a boldogságnak ára van, amit a...

Szólj hozzá!