Mr. Döbrögi Teufel le Stalin – Mesterkurzus kritika
Értékelem! 5

Napjainkban nehéz olyan körülmények közt Sztálin nevét kiejteni, hogy az ne tűnjön már önmagában is politikai állásfoglalásnak. Viszont ha a diktátor neve mellé odaírjuk, hogy “Mesterkurzus”, az egyik szemöldökünket kicsit megemelve már némi kíváncsisággal kérdezzük magunktól: – ” Ez vajon mi lehet?” Cserhalmi György legújabb rendezését február 1-én mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A ..

Summary 5.0
Értékelem! 0
Summary rating from user's marks. You can set own marks for this article - just click on stars above and press "Accept".
Accept
Summary 0.0 kritikán aluli

Mr. Döbrögi Teufel le Stalin – Mesterkurzus kritika

Napjainkban nehéz olyan körülmények közt Sztálin nevét kiejteni, hogy az ne tűnjön már önmagában is politikai állásfoglalásnak. Viszont ha a diktátor neve mellé odaírjuk, hogy “Mesterkurzus”, az egyik szemöldökünket kicsit megemelve már némi kíváncsisággal kérdezzük magunktól:
– ” Ez vajon mi lehet?”

Cserhalmi György legújabb rendezését február 1-én mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A darab eredetileg David Pownall angol drámairó tollából származik, akit a Mesterkurzus megírásakor (1983) különösen foglalkoztatta az a kérdés, hogy vajon milyen kihívásokon megy keresztül egy zeneszerző, amikor a saját kreativitásával veszi fel a versenyt.

A történet a Kremlben, Sztálin egyik titkos, eldugott irodájában játszódik. Először Zsdanov, a kulturális államtitkár (Kuna Károly) érkezik meg, majd párbeszédbe elegyedik az egymás után kis időeltolódással érkező Prokofjevvel (Derzsi János) és Sosztakoviccsal (László Zsolt). A két zeneszerző szénája nem áll túl jól: egyszerűen képtelenek olyan zenét szerezni, ami megfelelő lenne az egyre közeledő I. Zenei Kongresszusra. A játszma egyre éleződik, a karakterek igyekeznek minél általánosabbnak tűnni, megoldás viszont nem születik. Csak egy valaki segíthet megoldani a problémát: maga Sztálin elvtárs.

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

Sztálin megjelenésétől kezdve minden megváltozik: a diktátor egy liftnek álcázott toaletten ereszkedik le az irodába énekelve, egy hatalmas, becsomagolt ajándékkal a kezében, melyről később kiderül, hogy egy Jézus Krisztust ábrázoló ikon, kezében a Lenin-Sztálin arcképeket tartalmazó Bibliával(!). Szóval alapjaitól forgatja fel az eseményeket.

A lehető legtermészetesebb pofátlansággal szórakozik a másik hárommal, akiknek, szerencsétleneknek ötletük sincs, hogyan viszonyuljanak hozzá:  De aggodalomra semmi ok, a jó orosz vodka mindenre gyógyír (Sztálinnak még a bajszából is vodkásüvegek kerülnek elő egy idő után).
Nagyon érdekes folyamatnak lehetünk szem- és fültanúi: a feszültség pattanásig fokozódik, miközben a röhögőgörcsünkkel is egyre kevésbé tudunk elbírni.

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

A szituációkban az összes lehetséges macska-egér játszma megjelenik. Kicsit úgy képzeljük el ezeket a helyzeteket, mintha Sztálint egybegyúrva azonosítanánk Mr. Fritz Teufellel (Macskafogó), Jules-szal (Ponyvaregény), és ezt megfűszereznénk egy jó adag igazi magyar parasztgazda idollal, mondjuk Döbrögiével. A többiek természetesen eleinte csupa Safranekek és Ispánok , de végül szépen-lassan mindenkiből kibukik az, ami a szívét bántja, s ezáltal a korábban jellemtelennek hitt karakterek is  kirajzolódnak, és egyre jobban megerősödnek…

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

A darab második felvonásában már minden valódi: Sosztakovicsék szerepe szinte egyenrangúvá válnak Sztálinéval, s ami innentől kezdve játszódik, lényegében  a parasztgazda, a katona, az idős és a fiatal zeneszerző eget rengető kreativitásának kivirágzása..

Összességében a következő jelenettel lehet leginkább prezentálni a Mesterkurzust: épp, mikor a kritikusok tapsvihara befejeződött és épp mielőtt mindenki felkel a helyéről, van egy pillanat, amikor a néző óvatosan megpróbálja leolvasni a szomszédjai arcáról a véleményüket. Ez a pillanat számomra teljesen egyértelmű volt: a kérdőjel helyett kissé összeráncolt homlok, és elismerő hümmögés: – ” Ez igen. ”
(Ám ebben a pillanatban fedeztem fel azt is, hogy a nézőtéren a sötét falak mögül a darab kezdetétől fogva figyeltek minket…)

Szóval ez egy olyan darab, amiért mindenképp megéri elutazni nem csak Székesfehérvárig, hanem akár a világ végéig is. Jegyinformációk az alábbi linkre kattintva érhetőek el: online jegyvásárlás.

David Pownall: Mesterkurzus
Rendező: Cserhalmi György
Szereplők: Gáspár Sándor, Kuna Károly, Derzsi János, László Zsolt
Látványtervező: Bukta Imre

Kapcsolódó bejegyzések

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • 33456507534_e372d291bb_z.jpg
  • 34297989445_71089740ed_z.jpg
  • 34298035405_7987a0c2df_z.jpg
  • 34298044085_d9d251ccef_z.jpg

Ami Tarantóban történik... - A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni fergeteges komédiáját ültette mai környezetbe a Thália Színház, így született meg legújabb előadásuk. A főnök meg én meg a főnök felhőtlen szórakozást ígér, két felvonásban. Goldoni 1746-ban, a Két úr szolgája című komédiájával teremtette meg annak idején a polgári vígjáték...

Színház hátulról – Trégerek közt

Színház hátulról - Trégerek közt

Shakespeare szavaival élve, színház az egész világ. De vajon, hogyan működik? Erre a kérdésre ad választ a Trégerek közt programsorozat.  Egy a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi rendezőasszisztens osztályában végzett fiatalokból álló csoport, úgy döntött bevezet minket színház zárt...

Szólj hozzá!