Mr. Döbrögi Teufel le Stalin – Mesterkurzus kritika
Értékelem! 5

Napjainkban nehéz olyan körülmények közt Sztálin nevét kiejteni, hogy az ne tűnjön már önmagában is politikai állásfoglalásnak. Viszont ha a diktátor neve mellé odaírjuk, hogy “Mesterkurzus”, az egyik szemöldökünket kicsit megemelve már némi kíváncsisággal kérdezzük magunktól: – ” Ez vajon mi lehet?” Cserhalmi György legújabb rendezését február 1-én mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A ..

Summary 5.0
Értékelem! 0
Summary rating from user's marks. You can set own marks for this article - just click on stars above and press "Accept".
Accept
Summary 0.0 kritikán aluli

Mr. Döbrögi Teufel le Stalin – Mesterkurzus kritika

Napjainkban nehéz olyan körülmények közt Sztálin nevét kiejteni, hogy az ne tűnjön már önmagában is politikai állásfoglalásnak. Viszont ha a diktátor neve mellé odaírjuk, hogy “Mesterkurzus”, az egyik szemöldökünket kicsit megemelve már némi kíváncsisággal kérdezzük magunktól:
– ” Ez vajon mi lehet?”

Cserhalmi György legújabb rendezését február 1-én mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A darab eredetileg David Pownall angol drámairó tollából származik, akit a Mesterkurzus megírásakor (1983) különösen foglalkoztatta az a kérdés, hogy vajon milyen kihívásokon megy keresztül egy zeneszerző, amikor a saját kreativitásával veszi fel a versenyt.

A történet a Kremlben, Sztálin egyik titkos, eldugott irodájában játszódik. Először Zsdanov, a kulturális államtitkár (Kuna Károly) érkezik meg, majd párbeszédbe elegyedik az egymás után kis időeltolódással érkező Prokofjevvel (Derzsi János) és Sosztakoviccsal (László Zsolt). A két zeneszerző szénája nem áll túl jól: egyszerűen képtelenek olyan zenét szerezni, ami megfelelő lenne az egyre közeledő I. Zenei Kongresszusra. A játszma egyre éleződik, a karakterek igyekeznek minél általánosabbnak tűnni, megoldás viszont nem születik. Csak egy valaki segíthet megoldani a problémát: maga Sztálin elvtárs.

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

Sztálin megjelenésétől kezdve minden megváltozik: a diktátor egy liftnek álcázott toaletten ereszkedik le az irodába énekelve, egy hatalmas, becsomagolt ajándékkal a kezében, melyről később kiderül, hogy egy Jézus Krisztust ábrázoló ikon, kezében a Lenin-Sztálin arcképeket tartalmazó Bibliával(!). Szóval alapjaitól forgatja fel az eseményeket.

A lehető legtermészetesebb pofátlansággal szórakozik a másik hárommal, akiknek, szerencsétleneknek ötletük sincs, hogyan viszonyuljanak hozzá:  De aggodalomra semmi ok, a jó orosz vodka mindenre gyógyír (Sztálinnak még a bajszából is vodkásüvegek kerülnek elő egy idő után).
Nagyon érdekes folyamatnak lehetünk szem- és fültanúi: a feszültség pattanásig fokozódik, miközben a röhögőgörcsünkkel is egyre kevésbé tudunk elbírni.

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

A szituációkban az összes lehetséges macska-egér játszma megjelenik. Kicsit úgy képzeljük el ezeket a helyzeteket, mintha Sztálint egybegyúrva azonosítanánk Mr. Fritz Teufellel (Macskafogó), Jules-szal (Ponyvaregény), és ezt megfűszereznénk egy jó adag igazi magyar parasztgazda idollal, mondjuk Döbrögiével. A többiek természetesen eleinte csupa Safranekek és Ispánok , de végül szépen-lassan mindenkiből kibukik az, ami a szívét bántja, s ezáltal a korábban jellemtelennek hitt karakterek is  kirajzolódnak, és egyre jobban megerősödnek…

Fotó: Medvigy Gábor

Fotó: Medvigy Gábor

A darab második felvonásában már minden valódi: Sosztakovicsék szerepe szinte egyenrangúvá válnak Sztálinéval, s ami innentől kezdve játszódik, lényegében  a parasztgazda, a katona, az idős és a fiatal zeneszerző eget rengető kreativitásának kivirágzása..

Összességében a következő jelenettel lehet leginkább prezentálni a Mesterkurzust: épp, mikor a kritikusok tapsvihara befejeződött és épp mielőtt mindenki felkel a helyéről, van egy pillanat, amikor a néző óvatosan megpróbálja leolvasni a szomszédjai arcáról a véleményüket. Ez a pillanat számomra teljesen egyértelmű volt: a kérdőjel helyett kissé összeráncolt homlok, és elismerő hümmögés: – ” Ez igen. ”
(Ám ebben a pillanatban fedeztem fel azt is, hogy a nézőtéren a sötét falak mögül a darab kezdetétől fogva figyeltek minket…)

Szóval ez egy olyan darab, amiért mindenképp megéri elutazni nem csak Székesfehérvárig, hanem akár a világ végéig is. Jegyinformációk az alábbi linkre kattintva érhetőek el: online jegyvásárlás.

David Pownall: Mesterkurzus
Rendező: Cserhalmi György
Szereplők: Gáspár Sándor, Kuna Károly, Derzsi János, László Zsolt
Látványtervező: Bukta Imre

Kapcsolódó bejegyzések

  • 33456507534_e372d291bb_z.jpg
  • 34297989445_71089740ed_z.jpg
  • 34298035405_7987a0c2df_z.jpg
  • 34298044085_d9d251ccef_z.jpg

Ami Tarantóban történik... - A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni fergeteges komédiáját ültette mai környezetbe a Thália Színház, így született meg legújabb előadásuk. A főnök meg én meg a főnök felhőtlen szórakozást ígér, két felvonásban. Goldoni 1746-ban, a Két úr szolgája című komédiájával teremtette meg annak idején a polgári vígjáték...

Színház hátulról – Trégerek közt

Színház hátulról - Trégerek közt

Shakespeare szavaival élve, színház az egész világ. De vajon, hogyan működik? Erre a kérdésre ad választ a Trégerek közt programsorozat.  Egy a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi rendezőasszisztens osztályában végzett fiatalokból álló csoport, úgy döntött bevezet minket színház zárt...

Mire elég 100 szó?

Mire elég 100 szó?

Vajon mire lehet elég 100 szó? Elmondhatjuk vele legnagyobb bánatunk? Leírhatjuk ennyivel, legszebb emlékünk? Megmutathatjuk kik vagyunk? És a várost ahol élünk? A Mozsár Műhely és a Manna Produkció legújabb közös előadása, a 100 Szóban a Város, választ ad a kérdésekre. 2014-ben indult útjára...

Szólj hozzá!