Minden érzékszervünket betámadta a PJB

Minden érzékszervünket betámadta a PJB

A jazz és hip-hop műfaját mesterien elegyítő csapat kétségkívül ámulatba ejtette több ezer nézőjét hétfő este a Sportarénában. Volt minden mi szem, szájnak és hallójáratnak ingere: Szuperszexi Pin up girl, dús keblű szirén, géppuskalábú sztepptáncos, borzongató hangú férfiak, igazi showman, és profi zenekar.

Két órás őrült tempójú utazás vette kezdetét negyed 9-kor, az pedig, hogy még a kakasülőn is csüngtek az emberek előre jelezte, hogy itt valami nagy durranásra lehet számítani. A kedves köszöntő után hamar be is indult a szájtátás, hiszen a második számnál, amely a Toxic volt, a fent említett dögös égővörös hajú Dani Armstrong – vagy ahogy ők hívják Jessica Rabbit – adott elő. Szemernyit sem túlzok, ha kijelentem, hogy hangjával és szeduktívitásával percek alatt mindenkit elolvasztott. Hangja beterítette az Arénát, bekúszott a bőrünk alá, szinte vergődtünk a gyönyörűségtől, s amikor vége lett a számnak döbbenten néztünk egymásra, arcunkon a tagadhatatlan kérdéssel „EZ MEG MI VOOOLT?”. A soron következőnek mindenesetre jól fel lett adva a lecke, de egy újabb búgó hangú díva, Maiya Sykes lépett a mikrofonhoz és lazán bevitte nekünk a végső ütést, annak ellenére, hogy nem ez is volt igazán az ő fő száma, hanem, amit a ráadásban adott elő. És még csak a harmadik számnál tartottunk, de itt már teljesen egyértelmű volt, hogy vérprofi az előadás: minden mozdulat és hang pontosan megtervezett és előadott. Ahhoz, pedig, hogy mindez hibátlanul át is jöjjön tökéletes hangosítás is kellett, ami végre meg is volt.

Dani Armstrong (Forrás: Dani Armstrong hivatalos Facebook oldala)

 

A lehengerlő indítás után, tovább fokozták a showt, színre lépett ugyanis mesés ruhájában a sztepptáncosnő, aki pörgős pattogós mozdulataival átszelve a tér-idő kontínuumot a 60-as évek Friscojába repített minket. Az előttem ülő fiúk cinkosan kacsintottak össze, lám-lám nekik is tetszett a látvány… No, de nem csak a dívákról szólt az est. A konferansziéként is működő LaVance Colleyről hamarosan kiderült, hogy énekelni is tud, és nem is akárhogyan. Nem hittünk a fülünknek úgy tekerte a trillákat, egyszerre volt a hangja kellemesen bársonyos, izgalmasan vibráló és hihetetlen magasságokba érő. Így már azon sem csodálkoztunk, hogy az est második felében a My heart will go on kicsit szvinges változatát is hallhattuk tőle, amelyet már nem szimpla taps, hanem erőteljes lábdobogás is kísért, persze csak azoktól, akik elragadtatottságukban nem pattantak fel azonnal a szám végén. A mindössze 24 éves énekesnő, Sara Niemietz több számmal is igazán próbálta felvenni a kesztyűt, hiszen szemlátomást könyékig húzta, de kissé bot-, illetve imádkozósáskára (vélemények megoszlottak) emlékeztető mozgása, illetve Dani és Maiya mellett erőltetetten csengő hangja miatt egyelőre nem nagyon rúghatott labdába. Bár neki jó hír lehet, amely minket elszomorított, hogy Daninek ez volt az utolsó koncertje a csapattal. A honlapján még nincs hír a terveiről, de bízom benne, hogy önálló karrierbe kezd. Bár ép ésszel fel nem foghatom, hogy hogyan engedhették el őt, mint ahogy azt sem értem, hogy egyetlen dalt leszámítva nincs egy rendes videó, vagy hanganyag róla fent a neten, pedig bőven a legnagyobb sztárok között lenne a helye. Különleges előadást nyújtott még a szintén nagyon fiatal Blake Lewis, aki már több amerikai tehetségkutatón is indult az elmúlt években. Egyedi stílusára jellemző, hogy a legváratlanabb pillanatban egy kis beatboxolással fűszerezi a dalokat. Mint egyik korábbi nyilatkozatából kiderült több bajnokságon is sikerrel vett részt ez utóbbi műfajban is. Ezúttal a Radioactive című Imagine Dragons dalt énekelte el és őszintén remélem, hogy róla, illetve tőle is egyre többet fogunk hallani a jövőben.

A koncert egy kis közös énekléssel és tánccal ért véget, amelyet szintén nagy ováció fogadott a közönség részéről. Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire felpörgött és elégedett közönséget, pedig minden korosztály képviseltette magát szép számmal, tehát nem beszélhetünk a rétegzene hatalmáról, maximum, ha az alatt a csúcsminőséget értjük, ami itt az elsőtől az utolsó pillanatig megvolt.

Kapcsolódó bejegyzések

  • FotorCreated-1-e1492519601935.jpg
  • FotorCreated-2-e1492521486733.jpg
  • FotorCreated-3.jpg
  • FotorCreated-4-e1492524202770.jpg
  • FotorCreated-5-e1492586987758.jpg
  • FotorCreated-6-e1492588875453.jpg
  • szin-e1492591946854.jpg
  • sziget-e1492592671290.jpg
  • Képkivágás.jpg

FESZTIVÁLKÖRKÉP 2017

2017-ben sem lehet okunk panaszra, már ami a fesztivál felhozatalt illeti. Idén is bedobták magukat a szervezők és a legnagyobb nevekre tombolhatunk a hazai fesztiválok színes palettáján. Mazsolázzatok velünk a kínálatból! Mi már alig várjuk, hogy beinduljon a szezon! Fishing on Orfű – Orfű...

Az örök Koncz Zsuzsa

Az örök Koncz Zsuzsa

Mondtam, hogy ne álljunk egy helyben, míg alattunk a föld forog. Mondtam, hogy változásra érett pár éve jó néhány dolog. Mondtam, hogy ébredjünk fel végre, az álmok megtévesztenek. Mondtam, hogy rázzuk le magunkról a téves előítéletet. Lényegében ennek a négy sornak a jegyében telt el a...

2017/18-ban is világsztárokat hoz Budapestre a Müpa

2017/18-ban is világsztárokat hoz Budapestre a Müpa

Joyce DiDonato, Eötvös Péter, Juan Diego Flórez, Jonas Kaufmann, Leonidasz Kavakosz és a Lipcsei Gewandhaus Zenekara, Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok, Rolando Villazón, Pinchas Zukerman és a Camerata Salzburg – világsztárok, kiváló hazai és nemzetközi alkotók, folytatódó nagy sikerű...

Szólj hozzá!