Lány a gépezetből – Ex Machina kritika

Lány a gépezetből – Ex Machina kritika

Az Ex Machina egy fémes felületű, organikus mélységekig hatoló science-fiction remek, mely az ember-gép románc motívumának eddig ismeretlen tájait igyekszik letapogatni. Rendezője, Alex Garland tartózkodó alázattal, magas intelligenciával pergeti le (ráadásul elsőfilmesként) szemünk előtt ezt a műfajiságát büszkén viselő, művészire ügyeskedett robot-mozit, igazolva, hogy a sci-fi sem a hétköznapi valóságtól, sem a színvonalas filmkészítéstől nem áll olyan távol.

 Ex-Machina-in-Norway

Valahol, a burjánzó vegetáció által körülölelt semmiben elkészül a nem mindennapi értelemmel és nem várt érzékenységgel bíró androidlány, a szépre konstruált Ava (Alicia Vikander). E világító csontozatú, áttetsző testszövetű, jóleányos arcú gép a – mai karaktertrendbe perfektül illeszkedő – csendesőrült cégvezető, Nathan Bateman (Oscar Isaac) keze nyomán „születik” egy zöldellő környezetben megbúvó kísérleti bázison, a korszerű mesterséges értelem üvegből, fémből és fából formált méhében. Ebbe az egyszerre nagyon mai és nagyon ősi határzónába lép be Caleb Smith (Domhnall Gleeson) az ifjonc programozó, hogy letöltse nagyvállalatánál, a BlueBooknál szerzett nyereményét, avagy az egy hetes vendégeskedést a cég vezérarca, Nathan elszigetelt luxusrezidenciáján. Főnökével való ismerkedése azonban hirtelen kibernetikus fordulatot vesz, amikor Nathan arra kéri Calebet, hogy vizsgálja meg az általa megalkotott mesterséges intelligenciát a Turing-tesztnek nevezett eljárás mentén, beszélgetési szituációkban, melynek egyébként sarkalatos pontja a gép potenciális humán kommunikációjának felmérése (talán sokaknak beugorhat erről a nemrég bemutatott Kódjátszma, mely – Benedict Cumberbatch főszereplésével – Alan Turing kódfejtő tevékenységét dolgozza fel).

 ex-machina (1)

Egyikük sem számít viszont arra, hogy Ava személyében nem android, hanem már-már valódi emberi lény, sőt valódi nő jön létre, aki olyan módon van programozva a kvázi-felettes ember által, mint maga az ember a valódi felettes erők (ha úgy tetszik, Isten) által. Ava, a szuperintelligens utánzógép kiemelkedik „ex machina”, tehát a „gépből”, a „gépezetből”, s amint a latin cím jelentéstartománya azt megelőlegezi, minden lehetséges verziót ki is használ, melyet Garland ráosztott. A film figyelemfelkeltő címét ízlelgetve érezhetjük, hogy az „ex machina” kifejezés egy laza művészi gesztus által megfosztatott eredeti kultúrtörténeti mondanivalójától, megfosztatott valamitől, pontosabban valakitől. Leválasztották róla Istent, avagy Deust (ld. az ógörög gyökerű latin „deus ex machinát”), hiszen nincs rá szükség, a teremtést az ember (a filmben Nathan)  végzi saját képére az Ex Machina kiüresített, izolált közegében. A lecsupaszított, mégis meleg otthonossággal és földön túli vonzerővel rendelkező bunker ugyanakkor maga is egy pontosan működő gépezet, melybe még a hibák is bele vannak kalkulálva, amit a filmben a titokzatos, vörös fényű áramkimaradások demonstrálnak. Végletekig meg- és eltervezett kibertér és kódhálózat a baljós feltaláló sci-fi játszótere, de a filmtörténeti tapasztalatok azt sugallják, ez is megingatható, hiszen a moziban még soha nem sült el jól, ha az ember megpróbált Istent játszani.

 Ex-Machina-Gallery-02

Kiszámítható, mégis óriási suspense erővel lekoordinált folyamatvég, hogy az antik utánérzést keltő, vagy esetleg keresztény allúziókat ébresztő mögöttes erő, felettes rend elbizonytalanodik az Ex Machinában, zűrzavarát pedig a Caleb és Ava között szövődő, a tükröződő és átlátszó, de mindenekelőtt elzárt üvegkalitkán is áthatoló szerelem látszik indukálni. A hét „session”-re – tehát a programozásban ismeretes gépközi információcsere egységnyi kifejezésére – bontott bizarr „vakáció” és a faggatózó kérdezz-feleleken alapuló tesztmenet közben Ava és az ő profin kiötlött „lelke” megejtő módon bújik ki gépesített béklyóiból, hogy Calebet könnyeden kimozdítsa a nyugvópontról. Különleges élmény, amikor Ava női ruhával burkolja be huzalokkal teli testét, vagy mikor mértani pontosságú rajzot készít Calebről, hogy fejlett érzelmeit láttassa. S amint az emberiesedő lányszerkezet nem kalkulált érzelemvilága, önmagában működő személyisége egyre jobban feltárul, kibontakozik, a film is rátalál saját markáns arculatára, mert ahogy az Ex Machina zárt világában, úgy a produkcióban is minden a csöndes középpontnak, Avának köszönhetően válik teljessé. Az ideális nő, aki történetesen műelmével, műlélekkel lett ellátva, szelíden tör ki a testét jelentő gépből, és a magas intelligenciát képviselő Nathan-gépezetből, ennek elegáns felépítésében eszményi partnernőnek bizonyult az arckifejezéseivel uralkodó Alicia Vikander.

 ex-machina

Az elsőfilmes Garland, aki eddig leginkább íróként, forgatókönyvíróként szerzett hírnevet magának, a sci-fi filmműfaját úgy rázza fel az Ex Machinában, hogy a szerzőiség szerves folyadékát oltja az emberi határokat feszegető zsánerbe. Art filmes androidmozit máskülönben ritkán látni, nem is valószínű, hogy elszaporodnának a jövőben a hasonló produkciók (a közelmúltból Spike Jonze A nő című munkájával rokonítható a humán férfi felhasználó és a számítógépen létező női program kontaktusábrázolása miatt), színfoltnak azonban több mint jó az informatikus, a robotlány és a feltaláló érzelmi viharokat kavaró háromszögtörténete. Hatásfokát nem kizárólag a bionikát túlfejlesztő, hidegfejű szakavatottság emeli magasabbnál magasabbra, hanem a csatlakozó emocionális finommechanika is, mely a tapasztalatlan Caleb mellett a dörzsölt és nem dörzsölt nézőt is bedarálja. A professzionálisra és kompaktra programozott film számító és manipulatív (még a fülbe égő hangulatzene és a tisztára szűrt látványcentrizmus is irányít), mint azt címe is előrevetíti, elvégre a „machina” másik jelentése „csel”, s ebből a történet is kipréseli a maximumot. Nem árt tehát figyelni, mert a rendező félrevezet, de vajon csak ő teszi ezt az Ex Machinában?

 

Ex Machina

Színes, amerikai-angol sci-fi, 2015

Korhatár: 12 év

Rendező: Alex Garland

Forgatókönyvíró: Alex Garland

Zeneszerző: Geoff Barrow, Ben Salisbury

Operatőr: Rob Hardy

Producer: Andrew Macdonald, Allon Reich

Vágó: Mark Day

Szereplők: Alicia Vikander, Domhnall Gleeson, Oscar Isaac, Evie Wray, Sonoya Mizuno, Corey Johnson

Forgalmazó: UIP-Duna Film

 

Kapcsolódó bejegyzések

  • Vastapsfelelősök_borító.jpg
  • Vastapsfelelősök_borító-1.jpg
  • 20180405_184117_0001.png
  • 20180405_165924_0001.png
  • 29595274_10211189575047524_6655774211923684096_n.jpg
  • 20180405_194004_0001.png

Vastapsfelelősök - A kulisszák mesterei a színház titkairól

Rajongsz a színházért? Téged is elvarázsolnak és rabul ejtenek azok a csodák, amelyek estéről estére megtörténnek a színpadon? Mindig is érdekelt, hogyan születik meg a varázslat? Akkor a Vastapsfelelősök - A kulisszák mesterei a színház titkairól című könyv neked szól.  Lovász-Horváth...

  • Untitled-collage-1.jpg
  • broken_prince.jpg
  • covers_456352.jpg

Egy modern szappanopera - A Royal család

Ha egykor te is nagy rajongója voltál a szappanoperáknak, akkor Erin Watt könyvsorozatát egyértelműen neked találták ki. Szellemes, sziporkázó és letehetetlen. Vigyázat a Royal család súlyos függőséget okoz! A Könyvmolyképző kiadónak hála, a sorozatot a magyar olvasók is megismerhették. Eddig...

  • libri-natale-1.jpg
  • 4018268_5.jpg
  • 4229892_3.jpg
  • felj-batran.jpg

Könyvet ajándékba? – Nyugi, segítünk választani! 2. rész

Te is az utolsó pillanatra hagytad a karácsonyi ajándékok beszerzését és most pánikolva rohansz egyik boltból a másikba? Nem kell aggódni! Adunk pár garantáltan nyerő ajándék ötletet. Ezúttal a Libri kiadói csoport könyveiből szemezgettünk. Az irodalom és a humor kedvelőinek elengedhetetlen...

Szólj hozzá!