Kis magyar kardiológia – Herbert Aniko: Szándékos vakság | SZERELEM

Kis magyar kardiológia – Herbert Aniko: Szándékos vakság | SZERELEM

Szerelmet festeni, formázni, megjeleníteni szeszélyes paradoxon, hiszen hogyan is lehetne ábrázolni azt az érzést, amiről szinte mindenki nehézkesen, darabosan képes csak megnyilvánulni? Herbert Aniko bensőséges és személyes sorozatokkal kínál nagyon mai alternatívákat a szerelemről folytatott diskurzusra, amelynek képzőművészeti foglalatát – ugyanezzel a címmel – már másodszor mutatja be a Galéria IX. kiállítóterében.

„Ezerarcú” szívfigurák lepik el a Szándékos vakság | SZERELEM című kiállítást, melyek készülhetnek papírból, nejlonból, bársonyból, pixelből, tömőanyaguk pedig lehet növényi, állati, emberi vagy mesterséges, kitárulkozásuk meghökkentő.
A közönség számára kipakolt humán ketyegők többféle technikával felfedett belső töltelékük láttatásával képletesen megnyitják magukat, hol párosan, hol páratlanul. Mondhatni, Herbert Aniko teszi elénk szívbéli tájait, bár e festmények és installációk elméletibb művészi hozzáállást takarnak, még akkor is, ha színtiszta érzelmi tematikáról van szó. Az alkotó ugyanis általában igen aktívan válaszolgat a kortárs irodalomra, mintegy újrahasznosítja annak szellemi termékeit, s bár a „talált tárgy” emlegetése kicsit már elkoptatott frázis, mégis valami ilyesmiről lehet szó, irodalmilag és képzőművészetileg. Jelenlegi kiállításának ihletője Szabó Imola Julianna „betűéspixelrakodómunkás”, valamint az ő legutóbbi írásait összefoglaló Varratok című kötet, melynek prózaversei előkészítik és ösztönzik a tárlaton kibontakozó konceptualitást, tekintve a műcímeket és a fel-felbukkanó – képekre applikált – idézeteket. A szöveghasználat, mely további tartalmakat tapaszt a sok esztétikai aortához, Herbert Anikonál pont kellő mértékben segíti az elvonatkoztatást, s egyben – primér funkciója szerint – aláhúzza az elemi érzelmezést, mely ott pulzál ezekben a szíves alkotásokban.

unnamed (3)

Az erős irodalmi (és korábban más, néha filmes) áthallások – úgy tűnik – konstans módon felütik fejüket Herbert Aniko munkáiban, mint ahogy állandó, egyszerre szimbolikus és mégsem szimbolikus szereplő nála a malacrózsaszín Magyarország térkép (avagy az átvitt ország-lét, ország-érzés); a fehér – színeitől fosztott?; neutrális? – állatsereg (bárány, béka, nyúl, kecske stb.); az ilyen-olyan pózban ábrázolt arcnélküli hölgy és természetesen a hol ijedelmet, hol ellágyulást keltő sok-sok szívalakzat, most különösen. Amellett, hogy a képzőművész szépen belecsempészi országunkról alkotott személyes értelmezési struktúráit markánsan szubjektív és a hazai létre szimpatikusan reflektáló munkáiba, kiállításaival kapcsolatban általában mégsem a kritikai hang, hanem az egyéni (művészi) odafigyelés és a magyar kultúrával való, elvonatkoztató szándékú törődés érzékelhető. Aktuális tárlatának azonban, ami a nagybetűvel írt szerelmet helyezi szépség- és valóságcentrikus anatómiai vizslatás alá, fő szervezőfogalma az érzelmi elengedés, melynek szelekciója hat kifejezés köré csoportosul, ahogy azt Herbert Aniko meghatározta a művekkel kapcsolatban: „lemosnom”, „elhordanom”, „levennem”, „elhagynom”, „elfelejtenem”, „szeretnem”. Törékeny, fájdalmas, de gyógyító erejű szívképletek ezek, nőies modorban, emberi léptékkel tálalva, melynek merészségét, ám egyben esendőségét jól demonstrálja néhány sérülékeny mikrotárgy talajra kényszerítése.

A békési vizuális művész, akinek még saját szuperhős énje is van (Haniko), és aki varázslatos kontradikcióban van Magyarországgal és Budapesttel, magán-mitologikus, ám saját nyelvre fordítható kardiológiai térképet ad kezünkbe a szerelem valódi mibenlétéről. A „szándékos vakság” jogi kifejezését művészetre adaptálva anyagszerű, ugyanakkor elméletileg átgondolt, következetes kiállításdarabok mesélnek keveset, mégis rengeteget az egyik legbonyolultabb érzésről. Akit már előre fáraszt a közelgő Valentin-nap konzumidiotizmusa (melynek eszmei hátterével amúgy semmi baj nincs, valószínűleg ez a kiállítás sem véletlenül nyitott meg az ünnep környékén), javaslom, az inkább tegyen egy kört a Galéria IX. két apró kiállítóterében, és ismerkedjen meg (párosan vagy páratlanul) Herbert Aniko kis magyar kardiológiájával.

A felhasznált fotók Herbert Aniko munkái.

A kiállítás megtekinthető 2014. február 11-ig (hétfőtől péntekig, 12-18 óra között, illetve előzetes bejelentkezéssel), a 1092 Budapest Ráday utca 47. szám alatt.

Kapcsolódó bejegyzések

lenka5kicsi.jpg
berény-róbert-1-800x580.jpg
Rembrandt_Johannes-Bosschaert-Tulips-1620s-Stockholm-Nationalmuseum.jpg

Szólj hozzá!