Hópihenovellák – Légrádi Gergely: Szemben

Hópihenovellák – Légrádi Gergely: Szemben

Légrádi Gergely új novelláskötete – Szemben – simogató és olvadó novellákat fűz egymás mögé, rövid és könnyed írásokat, amelyeket meg sem érzünk kinyújtott ujjunk hegyén, akárcsak a korunk telein egyre ritkábban szállingózó hópelyheket. Hatásuk mégis tartós, majdnem annyira, mint az első hó emléke.

Nem egypercesek.
Másfélpercesek.
Kétpercesek, talán hárompercesek is.
Négypercesnél azonban egy se több.

Azt mutatják Légrádi novellái, hogy ez a nehéz műfaj könnyedén is művelhető. Legalábbis látszólag könnyedén. Mert novellát írni nehéz, talán regénynél is nehezebb, igaz, gyorsabb. Az sem könnyít a helyzeten, hogy a jelenleg épp divatjamúlását megélő novella egyre kevesebb embert érdekel, tér se nagyon akad publikálásukra – a minden jót és minden rosszat azonos közömbösséggel viselő és elviselő internetet leszámítva. A novella kiveszés előtt álló műfaj, akárcsak az igazi hírszolgáltatás és -magyarázás, letűnt kor terméke, amely elvásott tollakból még kicsöppen ugyan itt-ott, de aztán ráereszkedik a feledés fel nem tartóztatható tejfátyla.

Ilyen helyzetben bizsergetően friss érzés kézbe venni egy olyan novelláskötetet, amelyet ifjú (vagy legalábbis nem öreg) szerző írt, s nem azért, mert idős író nem írhatna jó novellákat, szó sincs róla, sőt, talán jobbakat is, de számára megszokottabb dolog novellát írni, ő már akkor is alkotott, amikor a novella még eleven volt, de fiatalabb szerzőnek előbb kitartó mesterséges lélegeztetéssel fel kell élesztenie ezt a műfajt, hogy aztán képes legyen szolgálatába állítania.

Légrádi Gergelynek olyannyira sikerült ez feltámasztás, hogy egyben műfajt is újított, s az ember eltöpreng azon, ’tán mégis van valamiféle jövője a novelláknak még az olvasás hanyatlásának ránk váró évtizedeiben is. Ezek az írások ugyanis

feszesek, nem magyaráznak, belevágnak a történetbe és nem ritkán a lelkünkbe is,
hol simogatnak, hol szúrnak, lebegnek való és valótlan határán. Málló anyaguk miatt nehezen öltenek testet,

illetve olyan formát kapnak, amilyet rájuk vetítünk, anyagtalanok és alaktalanok, mint a már említett hópihék, de elolvadásuk előtt mégis kristálytisztán kirajzolódnak.

Percörömök a Légrádi-novellák, s ez így van jól. Elvégre percekből épül fel az öröm és a boldogság is, s ebben a kötetben ezeket rakosgatták össze, mint egy szupermarket pontgyűjtőjében. Van bennük élet és nem kevés halál, fanyarok és kesergősek, de mégsem vidámság nélküliek, s nem kezdek el példákat sorolni ezekre, mert hiába osztották fel négy részre a negyven írást, többé vagy kevésbé mindegyikben elfordul mindegyik, csak az arányok különböznek.

PhotoGrid_1477416858522

Az pedig távolról sem csak a jelen vizuális függőségének csitítására szolgál, hogy illusztrációk is tarkítják a kötetet. Ordódi Tamás grafikái belesimulnak az írások hangulatába, épp annyira titokzatosak és megfejtendők, mint Légrádi rövid és még rövidebb novellapalántái. Amelyek aztán bennünk indulnak további növekedésnek, s ha szerencsénk van, virágba is borítanak egy időre.

Kapcsolódó bejegyzések

  • 33456507534_e372d291bb_z.jpg
  • 34297989445_71089740ed_z.jpg
  • 34298035405_7987a0c2df_z.jpg
  • 34298044085_d9d251ccef_z.jpg

Ami Tarantóban történik... - A főnök meg én meg a főnök

Carlo Goldoni fergeteges komédiáját ültette mai környezetbe a Thália Színház, így született meg legújabb előadásuk. A főnök meg én meg a főnök felhőtlen szórakozást ígér, két felvonásban. Goldoni 1746-ban, a Két úr szolgája című komédiájával teremtette meg annak idején a polgári vígjáték...

  • FotorCreated-13.jpg
  • LID_zsurik_OK_szines_small-e1493447443755.jpg

"A nagyregényeket szeretem a legjobban" - Interjú Fullajtár Andreával

Adva van tíz könyv, a 2016-os könyvtermés legjava: Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája; Kepes András: Világkép; Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér; Nádas Péter: Az élet sója; Németh Gábor: Egy mormota nyara; Szabó T. Anna: Törésteszt; Térey János: Őszi hadjárat; Varró...

“Egyszerű olvasó vagyok, hagyom magam elragadtatni.” – Interjú Bálint Andrással

"Egyszerű olvasó vagyok, hagyom magam elragadtatni." - Interjú Bálint Andrással

A 2017-es Libri irodalmi díjat, a 2016-os évi könyvtermésből előválogatott tíz könyv, valamelyike nyeri majd el. A beválogatott kötetek nem csak a nézők kegyeiért versengenek, hanem, az öt fős zsűri szívébe is igyekeznek belopni magukat. Ennek apropóján beszélgettünk a zsűri egyik tagjával...

Szólj hozzá!