Hiányzó jelenlét

Hiányzó jelenlét

A Per Te egy olyan érzékenyen felépített mű, amelyben a Compagnia Finzi Pasca csapata új produkciójukon dolgozik, aminek tulajdonképpen nem kellene megszületnie, ha Julie – a kreatív producer és társulat társalapítója, Finzi Pasca alkotótársa és felesége, Julie Hamelin – élne. Az előadás egy olyasfajta emlékezés, amelyben a szeretett személy hiánya annyira mély, hogy azt csakis így, elegánsan és keserédesen érdemes elmesélni. Könnyes nosztalgiának helye nincs.

Az alkotók a színház a színházban keretek közé helyezték el előadásukat, így a számukra megszokott közegbe, intim, belső világukba emelve minket, mögöttük lopakodva lassan, óvatosan, megsejthetjük, milyen is lehetett Julie. Nincs grandiózus látvány, csak néhány hosszú, színes selyemdarab, egy pad, szélgép, tollpihe, műhó. A külső képi világ kevésbé jut hangsúlyos szerephez, inkább a belső megteremtésére ösztönzik a nézőt. Összetett, mégis ellentétes irányba tartó, mozgalmas és csendes képek – ezt nyújtják át nekünk az ajándékkosárban. Az előadás rafinált humorral dolgozik, amely nem jut el mindenkinél a legalsó, bőr alatti szövetekig, meglehet nem is feltett szándéka ez. A jelenetek, amelyekben a színészek éppen egy jelenetet próbálnak, gyakran egyikőjük kommentárjával érnek véget, mialatt természetesen és ruganyosan kerülünk át a soron következő képbe. Az átállásokat olykor egy monológ kíséri, amelyek közül talán a legmegkapóbb, amikor egy idős hölgy a kutyájához fűződő szoros kapcsolatáról beszél, olyan bájosan és mesterien, hogy egy pár percre minden macskatulajdonos komolyan gondolkodóba eshet.

Ahogyan ez is, minden más több rétegű, és kevésbé könnyen érthető jelentéssel bíró gondolatsor. Meg kell éreznünk, mi is az, amit igazán mondani szeretnének nekünk ezen az estén. Ha csak az egymás után kimondott szavakra koncentrálunk, talán nem leljük a mondatok értelmét, és nem feltétlen jut el hozzánk a nekünk szánt üzenet. Ehhez az emlékcsomaghoz speciális lencse ajánlott. Ha pedig megtaláljuk ezt lencsét, az apró darabokból – mint a kaleidoszkóp esetében is – hirtelen összeáll a kép.

Francia és olasz sorok váltakoznak a fináléban, még a tapsot is túlharsogva, egyre csak fújja a magáét a maroknyi színész. Érezzük, tudjuk, hogy ezután is, csak azért is, habzsolni fogják az életet, és erre buzdítanak minket is. Ha mindnyájunkra így emlékeznek majd halálunk után, talán nincs is mitől félnünk.

 

Kapcsolódó bejegyzések

Budapest Éjjel – Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Budapest Éjjel - Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Fekete Gábor, 'Budapest Éjjel' című fotósorozata a svájci-magyar művész egyedi kapcsolatát mutatja be szülővárosával, egy sor könnyed, nosztalgikus, néhol humorral fűszerezett éjszakai felvételen keresztül. A több mint két évet felölelő sorozat, 2016-ban a Corvina Kiadó jelentette meg, a...

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • FotorCreated.jpg

Te hinnél neki?

Te mit tennél, ha a már halottnak hitt gyermeked bekopogtatna az ajtón? Amy Gentry ezzel a gondolattal játszott el debütáló,  Ki ez a lány? című regényében. Nem sok rettegettebb dolog lehet egy szülő életében, minthogy elrabolják a gyermekét. De vajon, hogyan lehet azt feldolgozni ha az...

Szólj hozzá!