Három lemez, három hangulat #18

Három lemez, három hangulat #18

A nyárral együtt a zenei uborkaszezon is beköszöntött, az utóbbi időben viszont alig volt olyan hét, amikor ne lett volna legalább egy-két figyelemreméltó megjelenés: ebből a terjedelmes kínálatból mutatunk most be párat, remélhetőleg minél szélesebb spektrumot lefedve. Indulhat a banzáj!

gost-nonparadisi-800x400

GosT – Non Paradisi (meghallgatom!)

Akik nyomon követik a retrós-döngölős synthwave színteret, azok jó eséllyel találkoztak már az amerikai GosT-tal: a titokzatos koponyamaszk mögé rejtőző producer/előadó az utóbbi pár évben egyre nagyobb nevet szerzett magának, elsősorban előző, Behemoth c. albumának köszönhetően. Míg egyes kortárs szintimágusok inkább a komótos atmoszféra-teremtés felé hajlanak, addig GosT stílusának bája abban rejlik, hogy egyből leszakítja a fejed a vaskos basszus-reszelés, miközben egy pokolbéli motorbiciklihez láncolva zúgsz le a feneketlen lángoló mélységbe – szóval elég kellemes. A kaszabolós horrorok és sátáni jelképek rajongója ezúttal egy meglehetősen sűrű lemezzel állt elő a Non Paradisi képében: az itt sorakozó tíz szerzemény Milton Elveszett Paradicsomának kísérőzenéjeként íródott. Ennek megfelelően nem csak az agyatlan veretés kap főszerepet, de egyéb, eddig kevéssé kidomborított oldalát is megmutatja GosT: az egyik ilyen újítás a női vokálok szerepeltetése, amely valóban új dimenziót ad egyik-másik témának. A Hayley Stewart énekével felcsendülő Supreme például egészen elektro-popos lett, a Kriistal Annal készült Arise pedig egy roppant ütős synthwave téma felturbózása. A végén azért a csontos arcú mester visszatáncol az alapokhoz és olyan pusztítást mutat be a Maleficarummal kezdődő vérbeli „slasherwave” blokkban, hogy öröm dobhártyát repeszteni hozzá. Összességében a korábbiaknál sokkal összetettebb anyaggal van dolgunk, amely ráadásul eszméletlen jó alapot szolgáltat egy kis bulizáshoz: október 8-án éjjel le is tesztelhetjük a Hajón!

mykki-blanco-800x400

Mykki Blanco – Mykki (meghallgatom!)

Mykki Blanco talán a hip-hop színtér egyik legkülönlegesebb előadója: a művész sulikat és alternatív színtársulatokat megjárt Michael David Quattlebaum Jr. rövid kirándulást tett a költészet és a performanszok világába, ebből a miliőből született meg alteregója, a rapper tinilány, Mykki Blanco alakja. A kezdeti zajos, punkos, ipari hangkísérletek után Mykki egyre inkább elmozdult a hagyományos értelemben vett rapzene irányába, attitűdjében azonban továbbra is megmaradt egy szigorúan nonkonformista, felforgató jelenségnek, aki mégis játszi könnyedséggel csavarja ujja köré közönségét, bárhol is lépjen fel. A művész/nő rendkívül izgalmas és változatos hangzású mixtape-jei és EP-i után idén ősz elején végre valahára előrukkolt első nagylemezével, az aprólékos munka pedig meghozta gyümölcsét: a Mykki c. dalcsokor szinte minden tekintetben felülmúlja a korábbi próbálkozásait. Mondjuk nem is csoda, ha olyan kiválóságokkal készít az ember lemezt, mint például Woodkid. A Highschool Never Ends c. dal markáns módon viseli a mester kézjegyét – nagyívű, drámai, katartikus, mégis bensőséges. Ez a személyes hangvétel az egész anyagon végigvonul, ez alkalommal Mykki ugyanis kicsit háttérbe szorítja csipkelődő, szórakoztatóan ordenáré szövegtémáit, ehelyett jobban beleláthatunk a rapper pszichéjébe (vagy ez is csak egy újabb szerepjáték?). Különösen a finoman lebegő Loner, a fülbemászó, misztikus Hideaway és a megrendítően vallomásos You Don’t Know Me telitalálat, az utolsó néhány szám meg már a szokásos Blanco vitriol, csak sokkal letisztultabb formában. Viszonylagos visszafogottságában is egy közel tökéletes album, nem is lehetne jobb bevezetést elképzelni Mykki világába.

padkarosda-800x400

Padkarosda – Tétova lelkek (meghallgatom!)

Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire vártam már a Padkarosda harmadik albumát, azaz reménykedtem benne, hogy lesz egyáltalán új lemez, hiszen a csapat online jelenléte nem volt eddig a legacélosabb, így nehéz volt informálódni bármiről, koncerteket kivéve – most már van Facebook oldaluk, ez is valami. Hirtelen a semmiből meg is érkezett a Tétova lelkek, amely már a címével megvett magának (aki kapható mindenféle bizarr élményre, annak erősen ajánlott a film). A belbecs is hasonlóan érdekfeszítő, mondhatni tipikus Padkarosdás punk orkán, kissé a post-punk felé elmozdulva: árammal szétcsapott kígyókként tekergőző gitárok, ízes basszusfutamokkal és mániákus dobokkal aládúcolva, megspékelve a bandára jellemző féldallamos vokállal és romlott-dekadens szövegvilággal. A tavalyi Kórkép demo EP elég jól előrevetítette az album irányvonalát: a korábbi anyagoknál kicsit átgondoltabb, kicsit atmoszférikusabb a Tétova lelkek, de maradva a megszokott kereteken belül. Mintha itt-ott némi deathrock és goth hatás is felütné a fejét, főleg a korong második felében. Nem igazán tudnék külön számokat kiemelni, annyira egybe folyik (jó értelemben véve) a Tétova lelkek tizenkét dala, mindenesetre nem szűkölködik fogós pillanatokban és pogóra-táncra hívó ütemekben és riffekben. Igencsak hallgattatja magát, akárcsak az ezt megelőző két lemez – ezt is bátran melléjük lehet állítani, abszolút minőségi cucc.

Kapcsolódó bejegyzések

  • FotorCreated-1-e1492519601935.jpg
  • FotorCreated-2-e1492521486733.jpg
  • FotorCreated-3.jpg
  • FotorCreated-4-e1492524202770.jpg
  • FotorCreated-5-e1492586987758.jpg
  • FotorCreated-6-e1492588875453.jpg
  • szin-e1492591946854.jpg
  • sziget-e1492592671290.jpg
  • Képkivágás.jpg

FESZTIVÁLKÖRKÉP 2017

2017-ben sem lehet okunk panaszra, már ami a fesztivál felhozatalt illeti. Idén is bedobták magukat a szervezők és a legnagyobb nevekre tombolhatunk a hazai fesztiválok színes palettáján. Mazsolázzatok velünk a kínálatból! Mi már alig várjuk, hogy beinduljon a szezon! Fishing on Orfű – Orfű...

Minden érzékszervünket betámadta a PJB

Minden érzékszervünket betámadta a PJB

A jazz és hip-hop műfaját mesterien elegyítő csapat kétségkívül ámulatba ejtette több ezer nézőjét hétfő este a Sportarénában. Volt minden mi szem, szájnak és hallójáratnak ingere: Szuperszexi Pin up girl, dús keblű szirén, géppuskalábú sztepptáncos, borzongató hangú férfiak, igazi showman, és...

Az örök Koncz Zsuzsa

Az örök Koncz Zsuzsa

Mondtam, hogy ne álljunk egy helyben, míg alattunk a föld forog. Mondtam, hogy változásra érett pár éve jó néhány dolog. Mondtam, hogy ébredjünk fel végre, az álmok megtévesztenek. Mondtam, hogy rázzuk le magunkról a téves előítéletet. Lényegében ennek a négy sornak a jegyében telt el a...

Szólj hozzá!