Három lemez, három hangulat #17

Három lemez, három hangulat #17

Az utóbbi időben annyi új muzsika zúdult rám, hogy kis híján belefulladtam – no, de végül sikerült alámerülni, és felhozni pár gyöngyszemet a mélyből. Íme néhány nem mindennapi lemez!

perturbator-uncanny-800x400

Perturbator – The Uncanny Valley (meghallgatom!)

James Kent, alias Perturbator nem titkoltan egyike a kedvenceimnek, ha elektronikus zenéről van szó. A manapság szubkulturális szinten viszonylag felkapott nosztalgiahullám, a synthwave vagy retrowave egyik legjellegzetesebb hangjaként kezdte online karrierjét, a ’80-as évek B-kategóriás sci-fi és horrorfilmjeinek audiovizuális elemeiből építgetve komor, szintetizátor alapú szerzeményeit, amelyek ugyanannyira jól helyt állnak nyugodtabb pillanatokban és egy bulisabb este háttérzenéjeként is. Utóbbit mi magunk is megtapasztalhattuk már: az úriember két alkalommal sikeresen vette be az A38 gyomrát, és bírta táncra a retro-geek társaságot. Új albumán, a The Uncanny Valley-n is megtalálható minden, amiért Perturbatort szeretni lehet: keményen pumpáló ütemek, hipnotikusan pulzáló szintihegyek és totálisan ragadós témák. A lemezt akár egy nem létező mozi filmzenéjeként is felfoghatjuk, legalábbis mintha valamiféle homályos történet végigvonulna a dalokon, veszélyes underground szektákkal, kiborgokkal és az elmaradhatatlan futurisztikus metropolisz képével, ahol folyamatosan ömlik a holo-reklámok által neonszínűre festett eső. A synthwave skatulyából ki-kitörő Kent ezúttal nem csak klasszikus retro-veretéseket (Neo Tokyo) pakolt a korongra: van itt fülledt cyber-jazz (Femme Fatale), misztikus lebegés (Souls at Zero), és majdnem-szintipop is (kb. bármelyik énekes szám). Összességében talán ez eddig a legösszeszedettebb és legkerekebb Perturbator anyag – rajongóknak kötelező, újoncoknak pedig tökéletes kiindulási pont.

zeal-and-ardor-800x400

Zeal and Ardor – Devil Is Fine (meghallgatom!)

Manapság már egyre ritkábban találkozom olyan zenével, amitől egyből felszalad a szemöldököm, talán legutóbb az Algiers zseniális albuma érte el nálam ezt a hatást – ki gondolta volna, hogy a gospeles vokálok ennyire jól passzolnak a garázsos indie-rock és industrial elemek közé? Jelen írás tárgya, a Zeal and Ardor új lemeze is hasonló reakciót váltott ki belőlem, ami pedig plusz érdekesség, az az, hogy „laboratóriumi körülmények” között, elemeire bontva annyira nem is tér el a recept az előbb említett csapatétól, de azért közben mégis teljesen egyedi hangzásról van szó. A címadó dal kezdeténél még nem is sejtünk semmit: markáns, dögös húzású blues ének csendül fel az elmúlt évszázadok fekete spirituáléinak stílusában, lánccsörgéssel megspékelve. Kisvártatva már zongora is beúszik a képbe, majd egy kis… tremolós torzított gitár? Még alig fogtuk fel, hogy itt valami bizony készülődik, indul is a következő szám, hangsúlyos gitárral és betonozó lábdobbal, később már szinte trapes elektronikus minimál alapok dübörögnek végig a koponyánkon egzotikus széjjeleffektezett énekdallamok kíséretében, végül pedig a legmélyebbre lehúzó blues harmóniák közé berobban egy black metal sinkanszen és végleg szétszed. A projektet persze jótékony homály fedi (kik ezek a hibbant arcok? egyáltalán többen vannak?), ami még tovább emeli ennek a különleges ékkőnek a fényét. Annyi azonban biztos, hogy valamire nagyon ráéreztek. Ha másért nem, a különlegessége miatt erősen ajánlott belefülelni.

vektor-terminal-800x400

Vektor – Terminal Redux (meghallgatom!)

A napszítta Arizonából Philadelphiába áttelepülő Vektor az utóbbi évek egyik legigényesebb metal bandájává nőtte ki magát a szememben: a kezdeti dicsérendő próbálkozásaik után egyre csak javítottak és tökéletesítettek thrash metalban gyökerező alapképletükön, mára pedig precíz, olajozottan működő gépezetként ontják magukból a pengeéles riffeket és pusztító témákat. A srácok le sem tagadhatnák a nagy öreg Voivod hatását, már a zenekari logójuk sem árul zsákbamacskát – itt bizony kőkemény reszelés lesz, de az eszesebb fajtából, meg némi sci-fi hangulat is előfordulhat. A „némi” jelzőn a Terminal Redux albumnál már csak mosolyoghatunk, tudniillik a csapat írt egy több mint hetven perces, progresszív thrash-be oltott tudományos-fantasztikus koncept lemezt! Intergalaktikus utazás, űrbéli fenyegetés, utópiából disztópiába forduló technokrata társadalmak bukása, rejtélyes idegen életformák – mindez úgy elővezetve, hogy már a nyitó Charging the Void képében kapunk egy szédületes kilenc perces metal orgiát, és a továbbiakban sem igen lazítanak a csillagközi gyeplőn. Az olyan szerzemények, mint az LCD (Liquid Crystal Disease) vagy a Pteropticon vehemens tempóval száguldanak végig a hallójáratainkon, ráspolyos énekkel és forró fém fölött kapkodó virtuóz ujjakkal. Efféle agresszióval már eddig se fukarkodtak, az igazi újdonság viszont az album végén jön: a Collapse a legszebb prog-rock balladák andalító taktusait teszi magáévá – hogy aztán persze ismét beacélosodjon –, a záró tizenhárom perces Recharging the Void pedig méltó összefoglalása ennek a színes, izgalmas történetnek. Mesteri munka!

Kapcsolódó bejegyzések

  • 36790194174_bbb28033e7_z.jpg
  • 37452263756_fa4cfe9928_z.jpg
  • 37452342926_b071eed9d7_z.jpg
  • 37469170242_257763e6dd_z.jpg

Valaki ellopta a pingponglabdát - Csoda korban élünk (Szigliget) kritika

Fergeteges bohózattal indítja az évadatot a Thália Színház. Michael Frayn darabját Hamvai Kornél átiratában élvezheti a közönség. A Csoda korban élünk (Szigliget) az 1950-es évek kommunizmusába repíti vissza a közönséget, ahol senki nem az, akinek látszik és minden megtörténik, aminek nem lenne...

  • Kult-konyvek-21.Szazad_kiado_1.png
  • 41049_thumb-e1507107146144.jpg
  • 41050_thumb.jpg
  • 41051_thumb.jpg
  • covers_438119-e1507107173402.jpg

Négy könyv, amit érdemes beszerezned ősszel

A 21. Század kiadó idén ősszel nagy dobásra készül és négy világsikerű könyvvel örvendezteti meg az olvasás és a könyvek szerelmeseit. Világirodalmi bestsellereket hoz el nekünk a KULT Könyvek sorozattal. Mi már alig várjuk őket, csapjatok le rájuk Ti is! Michael Chabon: Ragyog a hold ...

  • Untitled-collage.jpg

A boldogság ára...

Kinek mit jelent a boldogság? Egyeseknek a pénzt, másoknak egy sikeres karriert és van akinek egy jól működő házasságot. Michelle Frances bemutatkozó pszichológiai thrillerében,  A barátnőben mindenki csupán a saját boldogságát keresi, azonban, mint azt tudjuk a boldogságnak ára van, amit a...

Szólj hozzá!