Falstaff – elsőre bejön
Értékelem! 5

Giuseppe Verdi klasszikus vígoperájával nyílt szeptember végén az Operaház évada. A szezonnyitó premier igazán könnyed és kellemes szórakozást ígér, nem csak a gyakorlott operalátogatóknak, hanem a műfajjal eddig csak szemező fiatalabb korosztály számára is. A történet Az olasz zeneszerző, író és költő, Arrigo Boito William Shakespeare két művét (A windsori víg nők, IV. Henrik) használta ..

Summary 5.0
Értékelem! 4
Summary rating from 1 user's marks. You can set own marks for this article - just click on stars above and press "Accept".
Accept
Summary 4.0 kiváló

Falstaff – elsőre bejön

Giuseppe Verdi klasszikus vígoperájával nyílt szeptember végén az Operaház évada. A szezonnyitó premier igazán könnyed és kellemes szórakozást ígér, nem csak a gyakorlott operalátogatóknak, hanem a műfajjal eddig csak szemező fiatalabb korosztály számára is.

A történet

Az olasz zeneszerző, író és költő, Arrigo Boito William Shakespeare két művét (A windsori víg nők, IV. Henrik) használta fel a szövegkönyv alapjául, így azoknak, akik olvasták a fent említett darabokat, nem okozhat meglepetést a cselekmény. Falstaff, a kiöregedett, elszegényedett, pocakos ficsúr női szívek hódításával remél némi pénzhez jutni. A hölgyek megneszelik a furfangot és bosszút forralnak, és ha mindez nem okozna elég feszültséget, egy féltékeny férj és hű bajtársai is beszállnak a játékba. Három felvonáson keresztül élvezhetjük, ahogy különböző álruhákban, és szövevényesebbnél szövevényesebb fondorlatokkal igyekeznek átverni egymást. Végül természetesen az összes csomót kibogozzák és mindenki elfoglalhatja az őt megillető helyét a társaságban.

A külsőségek

Kevés olyan előadást láttam eddig, aminek jót tett volna a modernizálás és a Falstaff sem tartozik közéjük. Esetünkben a korszerűsítés semmit nem rontott a darab élvezhetőségén, azonban hozzá kell tennem, hogy pozitív irányba sem változtatott rajta; egyszerűen másik időbe helyezte a történéseket. A századváltás szerencsére nem ment a díszletek és a jelmezek rovására; végig igényes, és korhű kosztümökben pompáztak a színészek. A környezet már az első két felvonásban is szépen kidolgozott volt, de igazi csúcspontját csak a harmadik felvonásban érte el, méghozzá egy misztikus öreg tölgy képében. A lombkoronát lenyűgöző fényekkel látták el, így biztosítva a központi szerepet a fának nem csak a történetben, de a nézők emlékezetében is.

Az énekesek

Hamar kiderült a szereplőkről, hogy nem csak csodálatos énekesek, de remek színészek is. A Falstaffot alakító Kiril Manolov (aki az évadban nem csak Budapesten, hanem Zágrábban, Lucca-ba illetve Ravenna-ban is fellép ebben a szerepben) remekül elkapta a karakter lényegét; nem tudtuk eldönteni, hogy megvessük, vagy sajnáljuk, de mindenképp jót nevettünk rajta. A fiatal szerelmespár leány tagját alakító Baráth Emőke hangja pedig nem csak az emberek füleire, de lelkükre is nagy hatással volt.

Opera fiataloknak

A Falstaff egy – operához képest legalábbis – rövid darab, így senki nem vádolhatja azzal, hogy unalmas lenne. Erről gondoskodik még a humoros története, a nem túl hosszú áriái, a dinamikus színpadképe, a kiváló színészi alakítások, valamint a két szünet. Bárkinek, aki életében először kóstolna bele a műfajba kitűnő választás lehet ez a mű.

A fotők forrása: http://opera.hu

  • falstaff1.jpg
  • falstaff6.jpg
  • falstaff5.jpg
  • falstaff4.jpg
  • falstaff2.jpg
  • falstaff3.jpg
  • falstaff8.jpg

Szólj hozzá!