Egész estés Melissa McCarthy-show – A főnök kritika

Egész estés Melissa McCarthy-show – A főnök kritika

Az az igazság, hogy amikor Melissa McCarthy túllép saját testének kikarikírozásán, és beveti az epésen csipkelődő, cinikus, nagyszájú hősnő-figurát, akkor módfelett szórakoztató.

Mint ahogy azt már A kémről (Spy, 2015) szóló kritikámban is fejtegettem, a telt idomaival kapcsolatos végtelen poénkodást nagyjából tíz percig birom. Szerintem ő se tovább. Ezért lehet, hogy A főnök (The Boss, 2016) – amelynek forgatókönyvét férjével, a filmet rendező, Ben Falcone-nal együtt ő maga jegyzi – már sokkal visszafogottabban kezeli a témát. Érdekesebb is a sztori hőse, a sikerre és pénzre éhes, arrogáns Michelle Darnell, mint volt anno Susan Cooper. És üdvözítő végre látni egy filmet, amiben az amúgy kíváló komika anélkül csillanthatja meg színészi kelléktárát, hogy figurájának jellemrajzában szerepelne a túlsúly.

Michelle Darnell kellemesen sztereotíp lény. Árvaházban töltött gyermekkorának köszönhetően rendesen megedződött, és olyan milliárdos sikeremberré nőtte ki magát, akinek még a Destiny’s Child is csak úgy összeáll a nappalijában. Életét csak ellenségei és krónikus család-fóbiája keserítik. Miután ex-szerető rosszakarója, Renault (Peter Dinklage) bemószerolja bennfentes kereskedelemért, rövid időre (luxus)börtönbe kerül, ahonnan kikerülve aztán mindent a nulláról kell kezdenie. Mivel sosem volt az az irgalmas szamaritánusba oltott tündérkeresztanya típus, ezért meglehetősen kevés támogatóra talál újdonsült életében. Kénytelen egykori asszisztense, a végtelen türelemmel rendelkező, de szerencsére nem teljesen elveszett Claire-hez (Kristen Bell) költözni. Michelle bár meglehetősen önző, nem az az igazi rohadék típus, így nem válik teljesen hiteltelenné, ahogy napról napra egyre jobban megszereti Claire-t és annak kiskamasz lányát. Közös bizniszbe is kezdenek ők hárman, amit csak Michelle visszatérő kötődési problémái akadályoznak.

maxresdefault

A film legnagyobb konfliktusát a főhős érzelmi háttere adja. No nem kell freudi magasságokban kutakodni, Michelle problematikája négy mondattal leírható. De valahogy sikerült megtalálni azt az arany középutat, ahol a karakter még szórakoztatóan könnyed, mégsem vázlatos. Egyszerre tipikus törtető mégis emberi, akinél simán belefér, hogy összehaverkodik az asszisztense lányával. Ugyanígy Claire is több, mint egy 24 órás munkaidőben teperő, meghunyászkodó mimóza. Kedves és alázatos, de kinyitja a száját, ha kell. Ennek köszönhetően lesz a kettősük, a köztük folyamatosan épülő kvázi baráti viszony (a kezdeti alá-fölérendeltség ellenére is) dinamikus és érdekes. Ennél részletesebb karakterrajzra egy A főnök kaliberű habkönnyű vígjátéknál nincs is szükség. Sőt talán még meg is haladta a műfaji elvárásokat a film.

A másik lényeges komponens nyilvánvalóan a humor, ami itt-ott ugyan a testi poénok rosszabbik végét fogja meg, de szerencsére nem elviselhetetlen dózisban. Vissza kell térjek a kezdő gondolathoz, mert számomra ez volt a A főnök legnagyobb tanulsága. Melissa McCarthy tényleg jó komika, és a film akkor működik igazán, amikor azt teszi, amihez legjobban ért: csúcsrajáratja a velős öniróniát és szarkazmust.

 

A főnök (The boss)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 99 perc, 2016
Korhatár: 16 év

Rendező: Ben Falcone
Forgatókönyvíró: Ben Falcone, Melissa McCarthy, Steve Mallory
Producer: Will Ferrell, Adam McKay, Melissa McCarthy
Zene: Christopher Lennertz
Operatőr: Julio Macat
Vágó: Craig Alpert

Szereplők: Melissa McCarthy, Kristen Bell, Peter Dinklage, Ella Anderson

Bemutató dátuma: 2016.04.07.
Forgalmazó: UIP-Duna Film

 

Kapcsolódó bejegyzések

the-witch-1-800x400.jpg
batman-v-superman-1-800x330.jpg
lana-del-rey-uj-albuma-megedesiti-az-oszi-napokat

Szólj hozzá!