Disznófülből selyemerszény – képzelt interjú Lemmy-vel

Disznófülből selyemerszény – képzelt interjú Lemmy-vel

Lemmy Kilmister december 28-án bekövetkezett halálával a rockvilág elvesztette egyik úttörőjét. A Motörhead hetvenévesen elhunyt basszusgitáros frontembere nem csak zenéjével, de őszinte, vadóc személyiségével is példaképként szolgált több generáció számára. Egy speciális posztumusz “interjúra” megidéztük a mester szellemét, így szeretnénk tisztelegni munkássága és zenei hagyatéka előtt. 

Tavaly átlépte a Motörhead a bűvös negyvenes számot. A karriered során bármikor gondoltál arra, hogy közel hetvenéves korodban is ezt fogod majd csinálni?

Ja, persze. Tavalyelőtt. (nevet) Tudod, az ember nem gondol ilyesmire, amikor zenélésbe kezd. Csak összejöttök páran és játszotok, aztán lesz, ami lesz. Nagyon örültem, hogy elértük a negyvenet. Szép szám.1 Egyébként meg tisztára röhejes volt. A sajtó annak idején gyűlölt minket, maximum fél évet jósoltak nekünk. Később már mindannyian eltűntek, én meg még mindig ott voltam. Milyen kár értük…2

Kanyarodjunk kicsit vissza a kezdeti éveidre. Úgy tudom, hogy az első komolyabb zenekarod, a Rockin’ Vickers után még Jimi Hendrixnek is segédkeztél roadie-ként. Ebből a korszakból van valami izgalmas élményed?

Én vezettem a furgont, amiben Jimi összes hangszeres cucca volt, közben meg teljesen szét voltam csúszva LSD-n. Ráadásul olyan hülye hippi napszemüveg volt rajtam, szóval olyan érzés volt, mintha az út egyszerre kb. tizenhat különböző irányba menne előttem. Becéloztam a középső négy utat, aztán csak megérkeztünk épségben.3

hawkwind-lemmy-800x400

Hawkwind Lemmy-vel (balról a harmadik)

 

Ezután következett a legendás space-rock zenekar, a Hawkwind, ahol már basszusgitárosként és énekesként tűntél fel. Hogyan csatlakoztál a bandához?

Eredetileg gitárosként kerestem fel a Hawkwindet, de addigra már eldöntötték, hogy mégse kell nekik gitáros. Aztán egyszer csak a basszgitáros nem jött el többé, viszont a tökfej a teljes felszerelését a furgonban hagyta. Olyan volt, mintha valósággal könyörögne azért, hogy valaki ellopja a cuccát, úgyhogy kihasználtam az alkalmat. Azelőtt sose volt a kezemben basszusgitár. Szerintem sokkal könnyebb, mint a kotta előtt gubbasztani, miközben hangról hangra gyötröd magad. Az is mellette szól, hogy néha azért téveszthetsz a dalokban – úgyis olyan hangos minden, hogy általában észre se veszik az emberek, ha belebakizol.4

A Hawkwindből való távozásod után kezdődött karriered vitathatatlanul legnépszerűbb és legidőtállóbb fejezete a Motörheaddel. A jellegzetes torzított basszgitárhangzással előadott és a rock’n’rollban gyökerező, de brutálisan felpörgetett daloknak egyszerre több színtéren is lettek rajongói: nem csak a tipikus metal arcok, de a punkok is megszerették a Motörheadet – ez a fajta átfedés a szubkultúrák között annak idején példa nélküli volt.

Ja, a punkok imádták a bandát. Egyedül azért nem tudtak minket abba a halmazba sorolni, mert hosszú volt a hajunk, szóval akkor biztos heavy metalt játszunk. Akkoriban így gondolkodtak, de sokan a srácok közül úgy találtak rá a zenénkre, hogy nem láttak rólunk képeket, így azt hitték, punk zenekar vagyunk. Nekem aztán mindegy, bár mindig is úgy gondoltam, hogy a The Damneddel sokkal több közös vonásunk volt, mint mondjuk a Judas Priesttel.5

motorhead-classic-800x400

klasszikus Motörhead: “Fast” Eddie Clark (gitár), Lemmy (ének/basszusgitár) és Phil “Philthy Animal” Taylor (dobok)

 

Később aztán a nyolcvanas években egyre többen fedezték fel maguknak a bandát, és fiatal zenészek hada kezdett el ikonként tekinteni rád. Milyen érzés volt ezt átélni?

Ikon? Még mit nem! Úgy hangzik, mintha valami több száz éves vallási tárgy lettem volna. Sosem volt az ilyesmire időm. Mindig aktuális próbáltam lenni a zenémmel.6

Teltek-múltak az évtizedek, de ti sosem álltatok le, folyamatosan készítettétek a lemezeket és nyomtátok végig a turnékat. Mi az, ami még az utolsó időkben is hajtott, hogy útra keljetek?

Általában évente hét hónapig úton voltunk. Ez volt a banda természetes közege. Ilyenkor muszáj bizonyítanod, hogy megállod a helyed a színpadon. A stúdióban aztán csinálhatsz disznófülből selyemerszényt, de a deszkákon is oda kell csapnod. Tudnod kell, hogyan küldd padlóra a közönséget egyetlen hanggal. Szerencsére nekünk ez mindig ment. A végén is ugyanúgy élveztem.7

De azért gondolom mindig a temérdek csaj volt a legfőbb vonzerő?

Egyszerűen szerettem a színpadon állni és villogni. Ha őszinték akarunk lenni, mindnyájan ezért parádéztunk odafenn. “Hahó, idenézz!” Persze mindig is a lányok hajtották az embert, még ha a zenész azt is mondta, hogy “van egy üzenetem a fiataloknak.” Nagy frászt! Én ugyan semmit nem üzentem a fiataloknak, kivéve a fiatal csajoknak, és nekik is valami olyasmit, hogy “találkozunk a backstage-ben”, érted?8

Ha már itt tartunk, a szexuális életedről is érdekes legendák keringtek annak idején…

Egy angol magazin szerint kétezer nőt fektettem le. Ez persze nem igaz: én ezret mondtam nekik. Ha jobban belegondolsz, nem is annyira hihetetlen szám.9

motorhead-new-800x400

a Motörhead utolsó felállása Phil Campbellel (gitár) és Mikkey Dee-vel (dobok)

 

Rendkívül mozgalmas, tartalmas karrier áll mögötted. Van esetleg valami, ami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, és változattál volna rajta?

A megbánás nem az én asztalom, nem vezet sehová. Úgyis késő bánkódni. Már megcsináltad, nem? Élted az életed. Nem érdemes azon gondolkodni, hogyan alakíthattad volna másként.10

A végén már nem lehetett könnyű a turnékon estéről estére kiállni a színpadra, hiszen te sem voltál már húszéves.

A halál nyilván elkerülhetetlen. Ha annyi időt éltél, mint én, jobban átlátod ezeket a dolgokat. Ennek ellenére nem aggódtam. Felkészültem rá. Úgy akartam elmenni, hogy azt csinálom, amihez a legjobban értek. Nem panaszkodok, jó kis út volt.11

Továbbra is kívánjuk Neked a legjobbakat, bárhol is folytatod a dörgő basszgitározást. Búcsúzóul még annyit kérdeznénk: tervezel még valahol fellépni a közeljövőben?

Mi, a halál után? Nem hiszem, ilyenkor tényleg abba kell hagynia az embernek. Bár sosem tudhatod… Lehet, hogy visszajárnék kísérteni valahova, tönkrevágni valaki más koncertjét. Megjelennék egy Tears For Fears koncert közepén és elkiáltanám magam, hogy “mindenki kifelé!”12

Nyugodj békében, Lemmy!

lemmy-bass-800x399

A válaszokat az alábbi interjúkból kölcsönöztük:

1 Yahoo Music, 2015 (forrás)
2 ZDF, 2015
3 Wales Online, 2007 (forrás)
4 Spin, 2012 (forrás)
5 The Word, 2006 (forrás)
6 The Independent, 2010 (forrás)
7 The Word, 2006
8 The Word, 2006
9 Spin, 2012
10 Classic Rock, 2015
11 Classic Rock, 2015
12 ZDF, 2015

Kapcsolódó bejegyzések

  • libri-natale.jpg
  • books-gifts.jpg
  • 4195728_5.jpg
  • covers_459677.jpg
  • mh.jpg

Könyvet ajándékba? - Nyugi, segítünk választani!

A könyv az egyik legszebb ajándék, amellyel meglephetjük szeretteinket karácsony alkalmából. Persze rögtön adódik a kérdés, milyen könyv kerüljön a fa alá? Mi az ami a megajándékozni kívánt személyt érdekli? Mit olvasna szívesen? Ehhez próbálunk segítséget adni. Elsőként a 21. század kiadó...

  • 43373_karacsonyi_image_PR_banner_image-iii.jpg
  • 75lpdQe75A3UG87Gs-e1513330969473.jpeg
  • 43373_karacsonyi_image_PR_banner_image.jpg

Karácsonyi ajándék a Libritől - Te rátaláltál már?

A Libri december 1-je és 24-e között megvalósuló kampányában könyvajándékokkal lepi meg az olvasás szerelmeseit. Nem kevesebb, mint 1000 könyvet rejt el országszerte, 20 vidéki városban és Budapesten, különleges helyszíneken, különleges csomagolásban, hogy átadhassa az idei év első karácsonyi...

  • TothKinga4.jpg
  • 3899115_5-e1511625062199.jpg

Tóth Kinga: Holdvilágképűek könyvbemutató

Ha egy különleges élményre vágytok, akkor feltétlenül látogassatok el november 28-án a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Tóth Kinga rendhagyó könyvbemutatója igazi csemegének ígérkezik az irodalom és a vizuális kultúra kedvelői számára.  Tóth Kinga érdekes, egyedi színfoltja a magyar irodalmi és...

Szólj hozzá!