Betyáros móka – Sömmi

Betyáros móka – Sömmi

Rózsa Sándor valódi élettörténete – nem kevesebbet ígér Cserna-Szabó András új regénye, az ördögi easternként beharangozott Sömmi. Lássuk, tényleg érdemes-e belemerülni, vagy csak afféle “nesze sömmi, fogd mög jól!”

Cserna-Szabó Andrástól mindig öröm új kiadványt kézhez kapni: remek, gördülékeny nyelvezettel és sziporkázó – nem ritkán mérhetetlenül groteszk – ötletekkel vaskosan megrakott betűlevest mér nagykanállal, csak nehogy elcsapjuk a hasunkat, miközben faljuk az oldalakat. Én a magam részéről a Puszibolt c. kötettel kóstoltam bele az író munkásságába (azóta is az a kedvenc), töredezett regény és novellafüzér határmezsgyéjén mozgó, bizarr sztorigyűjtemény, ebben a műfajban nagyon erős – nem véletlen, hogy inkább novellák (na meg gasztronómiai írások) alkotójaként a legtevékenyebb.

Jelen írás tárgya is kellőképpen agyament, azonban a Sömmi már regény – avagy “kisromán”, ahogy a belső címoldal hirdeti –, így kicsike óvatossággal közelítettem felé. Legutóbbi “regényes” találkozásom az író munkájával ugyanis nem hagyott túlságosan mély nyomot bennem, még ha korrekt irományról is volt szó (Szíved helyén épül már a Halálcsillag, 2013).

cserna-szabó-sömmi-1-800x296

Már a fülszöveg is sok finomsággal kecsegtet: ördögi “eastern”, betyárvilág, Rózsa Sándor igaz története bizalmas forrásból. Persze, aki kicsit is ismeri Cserna-Szabó András stílusát, az tudja, hogy utóbbi kijelentést nem szabad komolyan venni, sőt ez az adalékanyag fogja szolgáltatni a legképtelenebb történéseket. Az egykori betyártárs, Veszelka Imre (“a legszöbb paraszt”) meséli el nekünk a Gazda életútját, a huszadik század elején, immár öreg vak koldusként. Az ő szemszögéből értesülünk arról, hogyan született meg a hírhedt betyár, miként lett lelke az Ördögé, miféle gaztetteket hajtottak végre együtt, Imrus hány nőt húzott meg közben (spoiler: rengeteget), milyen hajmeresztő alakokkal álltak össze, illetve hogy aztán hogyan vettek részt a szabadságharcban. Amíg pedig peregnek az események, annyi anekdotát és korabeli mendemondát hallunk, hogy az több életre is elég lenne, ahhoz képest, hogy maga a regény csupán kétszáz oldal.

“Ide figyeljen, András gazda, nem fogok én itt hímezni-hámozni, megmondom úgy, ahogy van, én a születendő gyermeke ártatlan és tiszta lelkéért jöttem, mondta az Ördög Napóleon képében…”

A történet gyakorlatilag a fent taglalt pontokban ki is merül, igazából az előadásmód az, ami naggyá teszi a Sömmit. Veszelka Imre jócskán belevisz minket a korabeli alföldi tanyavilág sűrűjébe, teszi mindezt úgy, mintha enyhén illuminált állapotban borozgatva üldögélnénk a pusztán a csillagok alatt – illetve a pontosság kedvéért a szegedi Páva vendéglő előtt –, mesélgetve, anekdotázgatva, ennél fogva pedig nem egyszer kissé elkanyarodva a fő száltól, de még éppen annyira, hogy ne legyen zavaró. Sőt, az apró sztorik miatt igazi színt kap a környezet, legyen szó fantasztikusan hangzó badarságokról vagy tényleges, történelmileg hiteles mozzanatokról. Itt-ott még olyan személyiségek is “beköszönnek”, mint például Jókai Mór vagy maga Kossuth Lajos (akinek a fináléban zseniális kulcsszerep jut).

Az író bizonyára nyakig beleásta magát a témába, mivel egyszer sem érezzük, hogy amit olvasunk, az erőltetett, vagy túl sok lenne – legalábbis Cserna-Szabós mércével –, plusz a nyelvezet erre még jobban rásegít. Óriási mondatkígyók sorakoznak egymás után (nem vicc: akad ötoldalas mondat is!), de nem kell visszarettenni: amint elkezdjük az olvasást, magunk is érzékeljük, hogy a hosszas fejtegetések kellő lendületet adnak a leírtaknak. Mindezt ráadásul gazdagon fűszerezték népies és archaikus kifejezésekkel, még bőven az érthetőség határain belül. A tipikus “rúzsasándoros” tájszólás is felbukkan, de csak a szűkszavű párbeszédekben, narrátorunk ugyanis beszédhibával született, így – a helybeliek gúnyának céltáblájaként – némiképp “pestiesebben” tud csak beszélni, ez viszont az olvasóknak csak könnyebbséget jelent.

“Úgy hiszi, kend, hogy a Mögváltó mögoltalmazza tűlem?”

Összességében véve rendkívül szórakoztató betyárregénnyel örvendeztetett meg minket Cserna-Szabó András. Régiesnek tűnő hangvételének, sztorizós történetvezetésének és röhejes figuráinak köszönhetően nem lehet egyhamar elfelejteni a Sömmit, első olvasás után még napokig rá lehet járni, fellapozni és jókat derülni (vagy éppen szörnyülködni) a mosolyogtató, olvasmányos pillanatokon. Haláli, ördögi, hamar újraolvasásra ingerel. Nem is kell sömmi több ennél.

Kiadó: Magvető (2015)
Megvásárolható: a kiadó honlapján

Kapcsolódó bejegyzések

Budapest Éjjel – Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Budapest Éjjel - Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Fekete Gábor, 'Budapest Éjjel' című fotósorozata a svájci-magyar művész egyedi kapcsolatát mutatja be szülővárosával, egy sor könnyed, nosztalgikus, néhol humorral fűszerezett éjszakai felvételen keresztül. A több mint két évet felölelő sorozat, 2016-ban a Corvina Kiadó jelentette meg, a...

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • FotorCreated.jpg

Te hinnél neki?

Te mit tennél, ha a már halottnak hitt gyermeked bekopogtatna az ajtón? Amy Gentry ezzel a gondolattal játszott el debütáló,  Ki ez a lány? című regényében. Nem sok rettegettebb dolog lehet egy szülő életében, minthogy elrabolják a gyermekét. De vajon, hogyan lehet azt feldolgozni ha az...

2 Kommentek

  1. Trackback: Cserna-Szabó SÖMMI-je a K2-ben | ARTIQ

  2. Trackback: Sömmittövés fölsőfokon | ARTIQ

Szólj hozzá!