Az örök Koncz Zsuzsa

Az örök Koncz Zsuzsa

Mondtam, hogy ne álljunk egy helyben, míg alattunk a föld forog.
Mondtam, hogy változásra érett pár éve jó néhány dolog.
Mondtam, hogy ébredjünk fel végre, az álmok megtévesztenek.
Mondtam, hogy rázzuk le magunkról a téves előítéletet.

Lényegében ennek a négy sornak a jegyében telt el a teljes Koncz Zsuzsa koncert – amellyel a magyar zene kétségtelenül és példátlanul ikonikussá magasztosult alakja immár 11. alkalommal töltötte meg a Sportarénát -, noha a dal, amelyben ezek a sorok szerepelnek (Mindenki egyetért) el sem hangzott. Koncz Zsuzsa koncertjei azonban már évtizedek óta több-mint-koncertek. Itt sok olyasmi hangzik el, amit senki ki nem mond, és legalább olyan sok, amit ki is mond. A fesztiválzenekarok profi haknisorozatában az előadók legfeljebb egy-egy “hello Budapest” kiáltással érzékeltetik, hogy tudják melyik városban vannak épp – már amennyiben nem a fülükbe dugott mikrofonon át kapják ezt az infót is -, de Koncz Zsuzsa olyan hosszú és elmélyült kapcsolatot tart fenn táborával meg a magyar valósággal, amire a hazai beatzenében nincs példa. Mert vannak ugyan más nagyságok is, de ők legfeljebb néha-néha hallatnak magukról, jelenlétük nem volt szünetmentes az évtizedek során. Így a Koncz-koncertek valóságos társadalmi-politikai eseményekké nőtték ki magukat, ahol a művésznő barátságos, már-már meghitt kapcsolatot tart fent nézőivel, egy tízezres előadást is családiassá tud változtatni, beszélget, énekel, ki-kikacsint, olyan összhang van színpad és nézőtér között, mintha Herbert von Karajan vezényelné a harmóniát.


A mostani Arénabeli koncerten az utóbbi három évben megjelent két új stúdióalbumról, a korábbi Tündérországról, majd a némi (?) romlást sugalló című Vadvilág albumról szóltak dalok, ráadásul legalább akkora súllyal, mint a régi, nagy zenék, amelyek nélkül nincs záróra, nem lehet Koncz Zsuzsa-koncertet lezárni. Már önmagában ez az elképesztő aktivitás is példa nélkül áll Magyarországon, hogy 40 lemez álljon valaki mögött, de úgy, hogy az utóbbiak nem mindenféle cselekvéspótló válogatásalbumok, hanem valódi új albumok, új zenékkel, mit több, slágerekkel. Bár félve írom le ezt a szót, mivel a “sláger” olyasféle jelentésmódosuláson ment át az elmúlt 15 évben, mint a “sztár”, amelyet ma már minden önálló teljesítményre képes előadó szinte kikér magának. Szerencsére a “celeb” meghatározással lassan elkülöníthetők egymástól a tehetségek és a médiasemmittevők.


A két blokkra osztott, a húsz perces szünettel együtt háromórás estét Koncz a Vadvilág címadó dalával indítja, majd egy régi, ügyesen válogatott dalokból álló egyveleggel melegíti be, tiszteleg az elhunyt fiatal alkotótárs, Bódi László Cipő emléke előtt, aztán jönnek az új lemez zenéi, amelyekről az azóta kényszereutanáziával megboldogult Népszabadság azt írta, felérnek az utóbbi évek tüntetéseivel. Lényegében ez a Koncz Zsuzsa-koncert is felér egy tömegtüntetéssel.

Különösen amikor az új albumról énekli Ady Endre egyik méltatlanul homályosuló versét, amely – közhelyszerű, de igaz – mit sem vesztett aktualitásából 1910-es megírása óta: a Történelmi lecke fiúknak olyan elevenen szól, köszönet érte a régi pályatárs Bródy János remek zenéjének is, mintha a mára szabták volna: “megláncolták, butították a dolgozó milliókat”.

Závodi Gábor megzenesítésével kicsit keseregtünk azon, hogy Sírva vígad a magyar, aztán a koncert vége felé ismét régi dalok jöttek, újabban ritkábban énekelt régi nagy dalok, az elszakadó hazánkfiaira emlékeztető Kárpáthyék lánya, aki maga is Amerikában kötött ki, s fia egy new wave banda sztárja, aztán az előben régen hallott Mama, kérlek, majd a lényegében pályaösszegzésnek is tekinthető Így volt szép: “ha visszanézek innen, ahol állok, már majdnem egy egész élet látható”.


A legvégén pedig felcsendül a már himnusszá nemesedett két záródal, a hagyományosan acapella énekelt Ha én rózsa volnék, s bizony a hangerőből ítélve sokan érzik úgy, hogy játéka lettek mindenféle szélnek, s miközben a nagykoncert végén jövünk ki az Arénából, nem csak arra gondolok, hogy miért hagytuk, hogy így legyen, de ismét felzsonganak fejemben Ady sorai: “Ha összeszakad ég és föld, mégis más lesz Magyarország.”

 

Fotók forrása: Koncz Zsuzsa hivatalos Facebook oldala.

Kapcsolódó bejegyzések

Budapest Éjjel – Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Budapest Éjjel - Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Fekete Gábor, 'Budapest Éjjel' című fotósorozata a svájci-magyar művész egyedi kapcsolatát mutatja be szülővárosával, egy sor könnyed, nosztalgikus, néhol humorral fűszerezett éjszakai felvételen keresztül. A több mint két évet felölelő sorozat, 2016-ban a Corvina Kiadó jelentette meg, a...

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • FotorCreated.jpg

Te hinnél neki?

Te mit tennél, ha a már halottnak hitt gyermeked bekopogtatna az ajtón? Amy Gentry ezzel a gondolattal játszott el debütáló,  Ki ez a lány? című regényében. Nem sok rettegettebb dolog lehet egy szülő életében, minthogy elrabolják a gyermekét. De vajon, hogyan lehet azt feldolgozni ha az...

Szólj hozzá!