“Az életem főtevékenysége az olvasás” – Interjú Szilágyi Zsófiával

“Az életem főtevékenysége az olvasás” – Interjú Szilágyi Zsófiával

A tavalyi év könyvtermésének legjavából előválogatott tíz könyv, valamelyike nyeri majd el a Libri irodalmi díjat 2018-ban. A kötetek pedig, ahogy már megszokhattuk nem csak az olvasók, hanem az öt fős zsűri kegyeiért is harcba szállnak. Ennek apropóján beszélgettünk a zsűri egyik tagjával Szilágyi Zsófiával a Balassa Péter-díjas irodalomtörténésszel, kritikussal, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanárával, aki nem mellesleg a Móricz Zsigmond Társaság elnöke.

Melyik volt az a könyv élete során, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta önre?

Mivel az életem főtevékenysége az olvasás, meglehetősen nehezen válaszolok erre. Ha a hatást érzelmiként fogom fel, akkor az általános iskolába kell visszamennem, az a könyv, amelyre hosszú oldalakon keresztül potyogtak a könnyeim, Victor Hugo Nyomorultakja volt. A legtöbbször, már nem pusztán érzelmi okokból, de azért is, mert arra voltam kíváncsi, mitől ilyen jók, talán Mihail Lermontov Korunk hőse című regényét, és Kosztolányi Aranysárkányát olvastam. A kortárs magyar irodalomból meg kiemelnék egy verseskötetet, Oravecz Imre Halászóemberét. De tudnám még folytatni.

Szabadidejében milyen típusú könyveket olvas szívesen?

Egyfelől ugyanazokat, mint munkaidőben, vagyis a 20-21. század magyar prózairodalmát. Másfelől meg kíváncsian követem (próbálom követni) a mai orosz irodalmat, nemcsak a „magas”, de a populáris változatát is, gondolok itt Dmitry Glukhovsky-ra, vagy olyan krimiszerzőkre, mint Borisz Akunyin, meg a sokak által lenézett Alekszandra Marinyina, aki nem egy nyelvművész ugyan, de a Szovjetunió felbomlása utáni orosz társadalomról sokat meg lehet tőle tudni. Hasonló okokból skandináv krimit is szívesen olvasok, ott is érdemes a nyomozások mögé benézni.

Volt valaha, olyan könyv, amelyet pusztán borítója alapján vásárolt meg?

Amikor én dolgozom egy könyvön (akár szerzőként, akár szerkesztőként), nagyon fontosnak tartom, hogy olvasót vonzó borítója legyen, de, attól tartok, egy szakmabelire kevésbé hat a borító vásárlásösztönzőként. Én hamarabb nézem meg azokat a jellemzőket, amelyek az olvasót egyáltalán nem szokták érdekelni: hogy melyik kiadó adta ki, és ki szerkesztette az adott kötetet, számomra ezek komoly jelzések. És ezek után tudok örülni annak, ha jó a borító – nagyon szoktam szeretni a Kalligram Kiadónál dolgozó Hrapka Tibor tervezte könyveket.

Mely az a könyv, amely kiemelt helyet foglal el a könyvespolcán és miért éppen ez kapott kitüntetett szerepet?

 Inkább egy, de inkább két polcnyi könyvsort emelnék ki: Móricz Zsigmond nem kis terjedelmű életművét, amellyel olyan 10 évet töltöttem el, amíg megírtam a szerzőről szóló könyvemet.

Van olyan típusú könyv, amelyet nehezen olvas?

Ha valami nem tetszik, nem tartom jónak, de másodszor is el kell olvasnom, mert feladatom van vele, akkor nem vagyok lelkes. És biztosan vannak vakfoltjaim, nem nagyon olvasok, pl. zombi- vagy vámpírregényeket, ezért nem is tudnám megmondani, nehezen olvasom-e őket. És nem viselem jól a közvetlenül és célzottan tanácsokat osztogató könyveket, a „változtasd meg az életet” típusúakat.

Mik voltak azok a szempontok, amelyeket szem előtt tartott zsűrizés közben? Változtatott esetleg a módszerén a tavalyi évhez képest?

Azt kell ilyenkor szem előtt tartani, hogy otthon, magányosan lehet ugyan sorrendet felállítani, akár még pontozni is, de a döntés öt ember együttes gondolkodásából, véleményéből születik meg. A zsürizés lényege éppen ez az interakció. Számomra az a fontos, hogy egy díj ne pusztán az adott szerzőnek szerezzen örömöt, de általa a kortárs magyar irodalommal is történjen valami: felhívjuk az olvasók figyelmét egy szerzőre, akár egy kevésbé népszerű műfajra, témára.

Volt olyan könyv, amelyet sajnált, hogy nem került fel a végső 10-es listára?

Ilyen minden évben van, ezúttal egyet emelnék ki: Szeifert Natália Az altató szerekről (Kalligram) című regényét.

Kapcsolódó bejegyzések

  • beck-zoli_libri.jpg

"Egyre hangsúlyosabban olvasok kortárs magyar irodalmat" - interjú Beck Zoltánnal

Adva van tíz könyv, a 2017-es könyvtermés legjava: Bödőcs Tibor: Addig sem iszik, Földényi F. László: A melankólia dicsérete, Kemény István: Lúdbőr, Nádas Péter: Világló részletek I-II., Parti Nagy Lajos: Létbüfé, Peer Krisztián: 42, Spiró György: Kőbéka, Tolnai Ottó: Nem könnyű, Tompa Andrea...

  • don.jpg
  • LID_zsurik_OK_szines_small-e1523970935669.jpg
  • 48228_LID_opera_380x240mm_k.jpg
  • konyvek.jpg
  • konyvek_2-e1523973365427.jpg

Libri irodalmi díjak 2018

Idén sem maradunk díjnyertes olvasmányok nélkül nélkül! Hála a Librinek 2018-ban is kiosztásra kerülnek az irodalmi díjak, ahol tíz kortárs szerző művét veszi górcső alá a szakmai zsűri és természetesen az olvasóközönség. A Libri Könyvkereskedelmi Kft. által 2016-ban alapított díj az előző év...

  • A-halál-az-egyetlen-dolog-ami-örök..jpg

A halál markában - 13 perc

A 21. század kiadónak hála újabb remekművet ismerhetünk meg Sarah Pinborough tollából. Az írónő legújabb regénye a 13 perc nem csak a pszichológiai thriller kedvelők számára igazi csemege, hanem azok számára is, akik szeretik az izgalmas young adult irodalmat. Pinborough első magyar nyelven...

Szólj hozzá!