A Komikum ritka románca a Tragikummal

A Komikum ritka románca a Tragikummal

A hullaégető még nem holokauszt-darab, pedig a címe egy szóban is képes elmesélni a Saul fia történetét. De itt még nem kezdődött el a borzalom, egyelőre előholokauszt-hangulat van, noha ezt is csak utólag tudhatjuk. Gálvölgyi János szinte monodrámává dominálja az előadást, noha abban mindig van kockázat, ha egy komikus hirtelen skatulyafeszegetésbe kezd, s tragikumba merül. Itt megtérült a kockázat. A győri Vaskakas Bábszínházban láttuk az előadást, még a budapesti premier előtt.
Egy B-kategóriás horrorfilm-rendező belesápadna az irigységbe a cím láttán, pedig ez még jóval a clickbait-korszak előtt született, és bár vér nem folyik benne, dermesztőbb a legtöbb horrorfilmnél. Mert ez a valóságnak egy vaskos és megemészthetetlen, nyers szelete. Ladislav Fuks cseh író 1967-es könyvének színpadi adaptációját a győri Vaskakas Bábszínházban láttuk, Budapesten a Belvárosi Színházban játsszák. Főszerepben kissé váratlanul, de jól eltaláltan: Gálvölgyi János. Ugyanis nem kis rizikó, amikor egy komikusként, remek vígjáték-színészként és parodistaként ismert és szeretett színészt egy drámai, s azon belül is a kőkemény fajtájú szerepben vetnek be. Bár tudjuk, hogy Gálvölgyi sokoldalú művész, akinek nem újdonság a drámai szerepkör, amikor leülök, kicsit mégis tartok a választás helyességét illetően, hogy aztán kétségeim az első félórában elillanjanak. Emlékeztek az épp 20 éves Csinibaba szigorú-vicces házmesterére? Két évtized ködjéből mintha ez a figura tűnne elénk, csakhogy minden viccesség nélkül, még szigor sincs igazán, csak házmesterszervilizmus, de az aztán mérhetetlen mennyiségben.

Fotó: Orosz Sándor

Nézem az üres színpadot – manapság roppant trendi a díszletek lehagyása, vagy csak spórolnak a színházak –, de az üresség itt és most helyénvaló, ilyen nihil lengte be Európát az 1930-as évek legvégén, különösen a végnapjait élő Csehszlovákia németek laktak Szudéta vidékén. (Bár Csehszlovákia 1945-ben feltámad, ez már sem méretében, sem szellemében nem ugyanaz a Csehszlovákia, nem beszélve arról, hogy amiként megszűnése, így életre kelése is csak időleges volt: 1992-ben végleg elhalálozott, szerencsére ezúttal idegenkezűség nélkül, békés végelgyengülésben.) Aztán arra gondolok, hogy Karl Kopfringl példás és pedáns krematóriumi dolgozónak a szerepe nem teljesen idegen Gálvölgyitől, hiszen Juraj Herz 1968-as filmjében ő volt a főszereplő Rudolf Hrusínsky magyar hangja, csak akkor még nem társítottunk annyi poént ehhez a hanghoz.
Gálvölgyi eleinte mintha kényelmetlenül is érezné magát a szerepében, feszeng, pózol, aztán ez észrevétlenül változva már nem Gálvölgyi feszengése és pózolása, hanem Kopringl úré, a tisztes kishivatalnoké, aki morál és kötelességtudat között először habozás nélkül az utóbbit választja, nem is titkoltal sóvárogva a krematórium-igazgatói állásra, amely ebben a környezetben olyan hatalmi célponttá növi ki magát, mintha a Harmadik Birodalom kancellári székéről beszélnénk…

Schruff Milán (Hajnali láz) bőrnadrágos alakja viccesen szomorú, végigkísérhetjük fanatizmusának fejlődését és annak másokra való hatását. Érdekes megfigyelni, hogy itt a karakterek kora is milyen erősen befolyásol, a fiatal lelkesedés és becsvágy, hogyad ragad át az idősebbre is, s az félreteszi a talmi csillogású dolgokért a hosszú évtizedek alatt kialakult érzelmeit és életszemléletét.  Bár Pelsőczy Réka rendezésében akadnak érthetetlen vagy megértésre nem is érdemes pillanatok – babaház –, mégis a rendező nagy érdeme a bábvilág bevitele ebbe a kegyetlen korszakba. Hiszen a báb az játék, a báb az Pinokkió, a báb az vidámság, a báb az Kemény Henrik mutatványos bódéja. Az óriás bábfejeket hordó színészek azonban a leghalványabb vidámságot sem képviselik, kafkai arctalanságba rejti őket a hatalmas maszk – elvégre Kafka földjén járunk –,

arctalan itt mindenki, egyenruhás egy világ ez, ahol az arcvonások is egyenruhába rendeződnek,

csak Kopfring úr hisz még a kötelességtudat mellett némi önállóságban is, de erről nagyon hamar lebeszélik, hogy aztán katarzisszerűen bekövetkezzen a megvilágosodás, és ököl emelkedjen a tisztelt isten felé. Herr Kopfringl egyszer csak átlényegül, hirtelen ő lesz a Tiennanmen téren 1989-ben a tankok elé térdelő fehéringes fiatal fiú, s bár nem tudjuk a végkimenetelt, nagy meglepetés nem érhet.

A vég így aztán vér és fagy keveréke, üvöltés az épp aktuális istenek ellen, Gálvölgyi hadat üzen nekik, alakja mintha nőttön-nőne, már-már túl a félelmetesen, de a rettegést nem ő, hanem a Berlinben székelő új isten testesíti meg, s a Götterdemmerung még messze van. Az utolsó perc aztán olyan dermesztő, hogy még a hullák alatt lobogó tűz is belejegesedne.

Kapcsolódó bejegyzések

Budapest Éjjel – Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Budapest Éjjel - Fekete Gábor fotósorozata a NextArt-ban

Fekete Gábor, 'Budapest Éjjel' című fotósorozata a svájci-magyar művész egyedi kapcsolatát mutatja be szülővárosával, egy sor könnyed, nosztalgikus, néhol humorral fűszerezett éjszakai felvételen keresztül. A több mint két évet felölelő sorozat, 2016-ban a Corvina Kiadó jelentette meg, a...

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

,,Nincsenek fiktív gondolatok, semmi nincs kiszínezve”

Az Orlai Produkciós Iroda július 15-én a szentendrei Ferenczy Múzeum udvarán mutatja be a Lengyel Nagy Anna interjúi alapján készülő Élet.Történetek.hu... sorozat első darabját, A nővérek − Levél Apámhoz! című előadást. Az est két szereplője Egri Kati és Egri Márta, rendezője Cseh Judit. A...

  • FotorCreated.jpg

Te hinnél neki?

Te mit tennél, ha a már halottnak hitt gyermeked bekopogtatna az ajtón? Amy Gentry ezzel a gondolattal játszott el debütáló,  Ki ez a lány? című regényében. Nem sok rettegettebb dolog lehet egy szülő életében, minthogy elrabolják a gyermekét. De vajon, hogyan lehet azt feldolgozni ha az...

2 Kommentek

  1. Gálvölgyi Judit 2017. március 15.
    Válasz

    To read.

  2. Gálvölgyi Judit 2017. március 19.
    Válasz

    Még egy.

Szólj hozzá!